16. fejezet

Na, most aztán lesz nemtetszikezés meg minden ami belefér... :D De legalább ez lett az egyik leghosszabb rész. Előre is bocsánat az utolsó mondatért, de így lesz min izgulni és remélem a kommentírásra is ráveszlek ezzel titeket :D
Abellana

(Kristen)

Mikor visszamentem a házba, belebotlottam Cameronba és Ashley-be, akik kézenfogva jöttek le a lépcsőről.

- Oh, hű… nem is tudtam, hogy itt voltál az éjszaka, Ash – nyögtem ki meglepetten, mire ő és a bátyám egy túlságosan is erotikus pillantást váltottak egymással.

- Azt nem csodálom, ti is elég jól elvoltatok – vágott vissza drága barátnőm, mire csak egy gyilkos pillantást kapott tőlem. – Mindegy is, most muszáj mennem, majd később összefutunk.

Ashley egy utolsó perverz mosolyt villantott a bátyámnak, majd kimasírozott a házból. – Szóval mi ez az egész? Együtt vagytok, vagy ilyesmi? – fordultam Camhez.

- Nem. Csak független partnerekként kihasználjuk, hogy most közel vagyunk egymáshoz és egyedülállóak vagyunk – adott magyarázatot nagyon tudományosan Cameron. – Hé hugi, gondolj bele! Tegnap éjszaka párhuzamosan szexeltünk! – vigyorgott rám.

- Jesszusom, fúj… - mondtam megborzongva. – Ha ezentúl közben te meg Ashley juttok majd az eszembe, örök életedre megnyomorítalak!

- Már megint miről folyik a vita? – csatlakozott hozzánk anya.

- Hidd el, nem akarod te azt tudni – nyögtem. Nem voltam éhes, úgyhogy a reggelit kihagytam és inkább felmentem a szobámba, hogy rendesen adjak a depressziónak. Benyomtam valami lassú és szomorú zenét és végigdőltem az ágyamon. Még éreztem rajta Rob illatát, és ez nem igazán segített a tényen, hogy péntekig nem láthatom. Hihetetlen, de ahogy kinéztem az ablakon, még az időjárás is rosszabb lett. A tegnapi napsütésnek nyoma sem volt, az ég szürke volt és nagyon esőre állt az idő. A szürkeség és a lassú zene lassacskán elnyomott…

Ahogy ránéztem az éjjeliszekrényen álló órára, észrevettem, hogy nagyjából öt órát aludtam egyhuzamban és már délután van. Az idő még rosszabb lett – nem esett az eső, de a felhők tompa sötétségbe burkolták a várost – a zene pedig már nem szólt. Kicsit kómásan felkeltem és felderítettem a házat. Ha én eddig aludtam, Cameron is biztosan ezt tette, mivel ő bárhol és bármikor elalszik. Anyát sem találtam, úgyhogy ő biztosan dolgozott vagy a dolgait intézte.

Nem tudtam mihez kezdjek magammal. Az idő pocsék volt, család sehol, gondolataim főszereplője pedig jelenleg Chicagóban élvezheti a nyári időt. Unottan beültem a tévé elé és össze-vissza kapcsolgattam az értelmetlen és bugyuta hétfő délutáni műsorok között. Teljesen nyomott lettem ettől a semmilyen időtől, el sem tudom képzelni milyen lesz London télen. Vissza fogom sírni a napos Los Angeles-t, az biztos.

Mikor épp azon gondolkodtam, hogy mivel üssem el az időt, megszólalt a mobilom. Szinte kétségbeesetten kaptam utána. Ahogy megláttam ki az, rögtön vidámabb lettem.

- Szia! – kiáltottam mosolyogva.

- Mi ez a lelkes üdvözlés, szépségem? – nevetett fel Rob, én meg rögtön olvadozni kezdtem a hangjától. Nem vagy normális, Kristen…

- Megőrülök Londontól, csupán ennyi – puffogtam. – És mindennek a tetejében még te sem vagy itt.

- Hidd el kicsim, szívesebben lennék ott veled – sóhajtotta. – De hamar elmegy az idő, addig majd Cameron elszórakoztat…

- Pontosan ettől félek én is – nevettem fel. A következő pillanatban megszólalt a csengő. – Óh, a francba, valaki csöngetett, le kell tennem. De majd még beszélünk, ugye?

- Hát persze – felelte Rob lágyan, hallottam a hangjában megbújó mosolyt is. Elköszöntünk, én pedig az ajtóhoz siettem, hogy megtudjam, ki zavarta meg a beszélgetésünket. Kinyitottam az ajtót, és… ledöbbentem.

- Te jó ég, Amanda! Hát te meg mit… szóval hogyan… miért… ? – dadogtam, mire a legjobb barátnőm hatalmas mosollyal a nyakamba vetette magát.

- Gondoltam megleplek. Ugye nem zavarok? – érdeklődött aggódva.

- Dehogyis, te sosem zavarsz – húzódott mosolyra a szám. És rögtön le is fagyott, mikor eszembe jutott egy kis bökkenő. Amanda nem tudja, hogy Cam itt van, és ezért jött váratlanul. Ó-ó… ez határozottan nem jó. Bizonytalanul beljebb tereltem Amandát, és mit ad isten, ki támolygott le álmos fejjel az emeletről…?

- Oh… Cam – nézett rá meglepődötten barátnőm.

- Amanda, hát te meg mit…? – tátogott a bátyám értetlenül. Tudtam, hogy minden egyes alkalommal fáj neki, ha látja Amandát.

- Azért jöttem, hogy meglepjem Kristent. De azt hiszem inkább elmegyek egy szállodába, nem akarok kényelmetlenséget okozni.

- Ugyan, ne butáskodj, Am… természetesen itt maradsz, ameddig csak szeretnél, igaz Cameron? – néztem könyörögve a bátyámra. Tudtam, hogy ez nagyon összekuszálja a dolgokat, na de a legjobb barátnőmről van szó.

- Persze, miattam ne menj – legyintett Cam. Nem szemrehányó hanggal mondta, őszintén beszélt. És még mindig ott ragyogott az Amanda iránti rajongás a szemében. Utáltam magam, amiért most „összezárom” ki tudja meddig az ex-barátnőjével, akibe még mindig szerelmes, és aki úgy mellesleg boldog házasságban él.

- Annyira sajnálom, nem tudtam, hogy a bátyád is itt van – szabadkozott Amanda, amint bementünk a szobámba. – Tényleg nem akarok semmi gubancot, úgyhogy…

- Szívem, fogd be – mosolyodtam el Amanda hadarásán. – Tudom, hogy kicsit gázos a szitu, de addig maradsz, ameddig csak akarsz, komolyan mondom.

- Köszönöm, Kris – nézett rám hálásan. – Tudtam, hogy előre szólnom kellett volna. Csak gondoltam örülsz majd ha megleplek és hiányoztál már.

- Örülök is! És én is nagyon hiányoltalak. – Amandával a következő órákban belemerültünk a mesélésbe, elmondtunk egymásnak mindent, ami az utóbbi hetekben történt. Nagyon örült annak, hogy Rob és én már tényleg együtt vagyunk és szent meggyőződése volt, hogy ő lesz számomra az igazi. Én csak mosolyogtam ezen, egyelőre nem gondolkoztam ennyire előre.

Este anya is bekopogott mikor hazajött. – Amanda, édesem, most hallottam, hogy itt vagy. Úgy örülök neked! – ölelgette meg mosolyogva a legjobb barátnőmet.

- Köszönöm, Jules! De nem szeretnék zavarni, holnap elmegyek egy szállodába inkább…

- Ne butáskodj, szó sem lehet róla! – jelentette ki anyám szigorúan. – Téged bármikor szívesen látunk, bármeddig maradhatsz! És hogy van Jackson? – érdeklődött.

- Nagyon jól, most éppen a munka miatt utazgat, ezért is gondoltam, hogy meglátogatlak titeket – felelte Amanda.

- Helyesen tetted, drágám. Kristen, gondoskodj róla, hogy Amanda jól érezze magát! – utasított anyám, mintha én épp arra készültem volna, hogy leküldöm a barátnőmet az istállóba, hogy a szalmán aludjon. Nem mintha lenne istállónk, na de ez elvi kérdés…

Miután anya kiment, Amanda és én befeküdtünk az ágyba és ránk tört a nosztalgiázás. Arról beszélgettünk, hogy hányszor aludtunk már így együtt kiskorunkban, és mennyi apró hülyeséget csináltunk… és most jöttem csak rá igazán, hogy mennyire hiányzott a legjobb barátnőm. Viszont nem sokkal éjfél előtt valaki csöngetett…

- Ez fura – ültem fel az ágyban. – Ki a fene az ilyenkor?

- Nem lehet, hogy Cameron most ért haza valahonnan? – találgatott Amanda.

- Ő biztosan nem csöngetne – ráztam meg a fejem. Felsóhajtottam, tudomásul véve, hogy fel kell tápászkodnom. – Lemegyek, mindjárt jövök.

Miközben az ajtóhoz mentem, észrevettem, hogy már az eső is csöpögött odakint. Remek. Kinyitottam az ajtót, és ma már másodszor lepődtem meg az ott álló személyen. Ashley volt az, méghozzá kisírt szemekkel.

- Ash, mi a baj? – kérdeztem aggódva, rögtön beljebb húzva őt.

- Irtó nagy balhé volt otthon – szipogta. – Nem tudtam tovább elviselni Kris, sajnálom, muszáj volt átjönnöm.

- Ugyan, semmi gond – nyugtattam meg. Aztán rájöttem, hogy mibe is keveredtem. Itt van a bátyám. Itt van a bátyám nagy szerelme, aki összetörte a szívét mikor férjhez ment. És végül, itt van a bátyám jelenlegi… szexpartnere, vagy mi. És a két lány most találkozni fog. Gratulálok Kristen, ilyen helyzetbe is csak te kerülhetsz. – Öhh… valamit el kell mondanom, Ash – kezdtem, miközben felmentünk a lépcsőn.

- Mi az?

- Szóval emlékszel, hogy meséltem Amandáról? Aki szakított a bátyámmal, meg minden…

- Naná, hogy emlékszem. Megkedveltem, mikor ott voltunk az esküvőjén. Aztán elmesélted, hogy mit művelt Cameronnal – mondta utálkozva.

- Ahha, hát… vicces sztori, de épp a szobámban van – jelentettem ki félve, de Ash már nem tudott visszafordulni, ugyanis a szobám előtt álltunk. – Nézd csak, Amanda! Ő Ashley, emlékszel rá? Vele voltam Párizsban.

- Hát persze, örülök, hogy újra találkozunk – mosolygott rá Amanda a rá jellemző kedvességgel.

- Aham, képzelem… - morogta Ashley, mire én oldalba könyököltem. Amanda meglepődött, de mivel mindig a legjobbat feltételezte az emberekről, azt hihette, hogy csak a rossz kedve miatt van. Pár kínos perc után felajánlottam Ashnek egy matracot, mivel nyilván nem akartam visszaengedni a balhézó szüleihez. Azzal a gondolattal aludtam el, hogy itt vajon hányan fognak balhézni holnap…

Reggel a két lány feltűnően nem szólt egymáshoz, én meg kétségbeesetten próbáltam valami kommunikációt kiprodukálni belőlük, de esélytelen volt a dolog. Mire lementünk a konyhába, már feladtam a dolgot, csak csendben iszogattuk a kávénkat. Tisztán lehetett hallani az eső kopogását. Mikor Cameron is belépett, végignézett rajtunk, tekintete ide-oda ugrált Ashley-ről és Amandáról.

- Ash, hát te meg…? – nézett rá döbbenten Cam.

- Hosszú történet, késő este átjöttem – felelte Ashley, majd közelebb ment a bátyámhoz és igencsak vérforraló csókban részesítette. Amanda szeme kikerekedett, majd a kávéját bámulta lesokkolódva. Ő eddig nem tudta, hogy van valami Ash és Cam között. Miután a bátyám itt hagyott engem a szarban, mondván „elmegy sétálni egyet az esőben”, a légkör még feszültebb lett. Idióta Cameron, ezért még megfizetsz!

- Nem is tudtam, hogy ti ketten… - habogta Amanda.

- Attól még, hogy te összetörted a szívét, nem kell egyedül keseregnie – nézett rá szúrósan Ashley. Én meg csak közbenyögtem egy „ajajj”-t.

- Nem tudsz te semmit – felelte megbántottan Amanda. – Cameron és én már rég végeztünk egymással, és én csak a legjobbat akarom neki.

- Ezért csaltad meg valami gazdag sráccal, akivel aztán elvetetted magad!

- Oké csajok, ezt nagyon nem kéne! – szóltam közbe. – Ash, ez az ő dolguk, és nem ismered Amandát, úgyhogy…

- Te még véded őt? – kiáltott fel Ashley.

- Ő a legjobb barátnőm, és te tényleg nem tudod, miket beszélsz! Nem védem, csak kimondom, amit gondolok.

- Hát ez… fantasztikus – morogta Ashley, majd felpattant és meg sem állt, amíg ki nem ért a házból. Tehát most haragszik rám, mesés…

- Sajnálom – sóhajtotta Amanda. – Ezt nagyon nem így akartam.

- Nem a te hibád – nyugtattam meg őt. A nap hátralévő részében nem beszéltünk se Ashley-ről, se Cameronról, csak próbáltuk elszórakoztatni magunkat. Nem akartam, hogy Amanda arra emlékezzen a látogatásából, hogy összeveszett Ashley-vel. És azt sem akartam, hogy a két legjobb barátnőm haragban legyen, úgyhogy kitaláltam egy tervet.

Mivel egész héten rossz idő volt, Amandával nem mentünk el várost nézni, de így is jól elvoltunk. Csütörtökön tervezett hazautazni, úgyhogy azt mondtam neki, hogy szerda este mi ketten elmegyünk bulizni. Az apró kis füllentés az volt, hogy Ashley-nek is ugyanezt mondtam. Tudtam, hogy amúgy sem jönnének, ha megmondtam volna, hogy a másik is ott lesz. Szokatlanul kicsíptem magam – amolyan Ash-módra – és Amandának is adtam kölcsön egy ruhát. Miközben átöltözött, én küldtem Ashley-nek egy üzenetet, hogy mindjárt lent leszek a ház előtt. Mikor viszont leértünk… lefagyott a lelkes mosoly az arcáról.

- Ugye ez csak egy vicc? – kérdezte.

- Na ne – tiltakozott Amanda is. – Figyelj, Kris. Ashley világosan kifejtette, hogy nem bír engem, úgyhogy ne erőltessük, oké?

- Csajok, ne csináljátok már! – nyafogtam. – Ti vagytok a legjobb barátnőim, tudjátok milyen szar érzés, hogy nem bírjátok egymást? Ma szépen bulizunk egy hatalmasat, ti ketten pedig kibékültök, értettétek?

A két lány csak morgott valamit, majd mindhárman taxiba szálltunk. Még mindig nem voltak hajlandóak beszélni egymással, de biztos voltam benne, hogy egy kis alkohol rögtön oldja majd a hangulatot. A szokásos bárba mentünk, bár kicsit fura volt, hogy ezúttal nem volt mellettem Rob, Liz nem énekelt a színpadon, Tom pedig nem próbálkozott be az összes becsípett csajnál…

Leültünk a bárpulthoz, és első körben rögtön töményet kértem magunknak, a két durcinak úgyis szüksége lesz rá. – Nem értem, minek kellett ide elrángatnod – panaszkodott Ashley. – Minden vágyam a bátyád ex-csajával bulizni.

- Hát nekem se egy álom, elhiheted – morogta Amanda.

- Ugyan már! Amin veszekedtek, az már a múlté – mutattam rá a lényegre.

- Ez nem változtat azon, amit tett. Megcsalni valakit egy sráccal, csak azért mert gazdag…

- Rohadtul nem azért mentem hozzá Jackhez mert gazdag! – kiabálta Amanda félbeszakítva Ashley-t. – Elhiheted, hogy nagyon is fájt, amit Cammel tettem, mert szerettem őt. Sokáig utáltam magam érte, de megtaláltam igazit. És most csak azt akarom, hogy Cameron boldog legyen.

Ash megilletődött Amanda kiabálásán, amit nem is csodálok. Nem hiszem, hogy sokan hallották volna a legjobb barátnőmet ilyen hangon beszélni. Pár percre csend ereszkedett közénk.

- Sajnálom amit mondtam – szólalt meg Ash halkan.

- Én meg azt, hogy rád kiabáltam – felelte Amanda kelletlenül.

- Most viccelsz? Meglepett, hogy egyáltalán képes vagy kiabálásra – nevette el magát Ashley, mire Amanda is elmosolyodott. Ő is tudta, hogy a kedvesség áll neki a legjobban. Pár pohár után már felbátorodott a két lány, és kezdtek elfeledkezni a balhéjukról, én meg örültem a fejemnek, hogy sikerült a tervem. Nagyon jól sikerült az esténk.

Csütörtök reggel enyhén másnaposan vittem ki Amandát a reptérre. Sajnáltam, hogy máris megy, de ma már úgyis dolgoznom kell, holnap pedig már Rob is itt lesz, úgyhogy most tudtam a legtöbb időt fordítani a barátnőmre. Csak azt sajnáltam, hogy egész héten borzasztó időnk volt, és nem úgy nézett ki mintha ez változni akarna. Mielőtt bementem az étterembe, még Nikkivel is találkoztam délelőtt, mivel őt is nagyon rég láttam már. Beültünk egy kávézóba és a mostani dolgokról beszélgettünk. Eszembe jutott, hogy nem is olyan sokára vége a nyárnak, pedig számomra olyan volt, mintha most kezdődött volna. Mikor Londonba költöztünk, csak Ashley-t és Nikkit ismertem, és akkor még eszembe sem jutott, hogy ez a nyár új barátságokat és még szerelmet is hoz.

Mikor este hazaértem, fáradtan dőltem az ágyamba, mégis nagyon vidám voltam, hiszen holnap végre Rob is hazajön. Megbeszéltük melyik járattal jön és mikor ér ide, utána pedig hozzájuk megyünk, hiszen a családja még hétfőig marad Amerikában. Alig vártam a három napos hétvégét, nem is hittem volna, hogy borzasztóan fog indulni…

Másnap reggel korán kidobott magából az ágy, és össze-vissza pattogtam egész délelőtt, amit anyám csak mosolyogva figyelt. Robnak nem sokkal dél után kellett ide érnie, addig pedig menthetetlenül hiperaktív voltam.

- Jaj, Kristen… - csóválta a fejét anyám. – Nem lehetne, hogy egy percre leülj és nyugton maradj?

- Menthetetlen, anya – jött le Cameron az emeletről kómás fejjel. – Tegyél le róla.

- Ha-ha… hogy lehet, hogy nem csinálsz semmit, mégis délben kelsz? – küldtem egy utálatos pillantást a bátyám felé.

- Fárasztó dolog királynak lenni – vigyorgott rám idegesítően, mire én fulladozó hangot adtam ki. Hihetetlen, hogy néha milyen komolytalan tud lenni.

- Mint két óvodás… - mosolyodott el az anyánk, én meg inkább nem szálltam vele vitába.

Az évődés Cameronnal egy kis időre el is terelte a figyelmem, de ahogy az órára néztem, észrevettem, hogy Robnak már régen meg kellett volna érkeznie. Kezdett valami nagyon rossz érzésem lenni. Próbáltam nem törődni vele, miközben beültem Cameron mellé értelmetlenül bámulni a tévét… addig is megy az idő.

- Nem úgy volt, hogy mostanra már nem leszel itthon? – érdeklődött anya.

- Dehogynem – feleltem. – Fogalmam sincs mi lehet, felhívom Robot.

- Biztosan csak késik a járat, ne aggódj – paskolta meg anyám a vállamat. Én magamhoz vettem a mobilomat, és rögtön a számát tárcsáztam. De a mobilja ki volt kapcsolva. Anyának igaza lehet… biztosan késik a gép, Rob telefonja pedig azért nem elérhető, mert még mindig nem szállt le. Ennek ellenére nyugtalanul ültem vissza Cam mellé. Fogalmam sincs miért, de hirtelen annyira borzasztó előérzetem lett…

A következő pillanatban pedig minden rémálommá változott, mintha lassított felvételen láttam volna széthullani mindent. A hírek elárasztották a tévét… több, mint egy órája egy Chicagóból Londonba tartó gép lezuhant. Azonnal tudtam, hogy ez az a járat, amin Ő is rajta volt. Túlélők pedig…

Nem voltak.

16. fejezet - részlet

Mikor épp azon gondolkodtam, hogy mivel üssem el az időt, megszólalt a mobilom. Szinte kétségbeesetten kaptam utána. Ahogy megláttam ki az, rögtön vidámabb lettem.

- Szia! – kiáltottam mosolyogva.

- Mi ez a lelkes üdvözlés, szépségem? – nevetett fel Rob, én meg rögtön olvadozni kezdtem a hangjától. Nem vagy normális, Kristen…

- Megőrülök Londontól, csupán ennyi – puffogtam. – És mindennek a tetejében még te sem vagy itt.

- Hidd el kicsim, szívesebben lennék ott veled – sóhajtotta. – De hamar elmegy az idő, addig majd Cameron elszórakoztat…

- Pontosan ettől félek én is – nevettem fel. A következő pillanatban megszólalt a csengő. – Óh, a francba, valaki csöngetett, le kell tennem. De majd még beszélünk, ugye?

- Hát persze – felelte Rob lágyan, hallottam a hangjában megbújó mosolyt is. Elköszöntünk, én pedig az ajtóhoz siettem, hogy megtudjam, ki zavarta meg a beszélgetésünket. Kinyitottam az ajtót, és… ledöbbentem.

15. fejezet

Megérkezett az új fejezet, bár eléggé nehézkesen hoztam össze, de végül kész lett :D Mostantól pedig valószínűleg csütörtök esténként fog felkerülni az új rész, de ha tudok, előtte mindig hozok majd részletet.
Abellana

(Kristen)

- Ha akarod elmehetünk – nézett a szemembe Rob. Láttam rajta, hogy komolyan gondolta.

- Nem, minden oké – erőltettem az arcomra egy halvány mosolyt, de ez sem győzte meg. Nyugtatóan megsimogatta az arcom és egy apró csókot nyomott a számra.

- Komolyan mondom. Amint zavar, elmegyünk. – Bólintottam, hogy tudomásul vettem, majd megfogva Rob kezét, a szokásos asztalunk felé húztam őt, különben még egy óráig győzködött volna, hogy menjünk.

- Jaj srácok, nem rángattalak volna ide titeket, ha tudom, hogy ez a liba is itt van – jött elénk Lizzy mentegetőzve. – Ez már a pofátlanság teteje, biztosan megint össze akar titeket ugrasztani.

- Ugyan Liz, nem te tehetsz róla – legyintettem.

- Különben is, nem hagyom, hogy összeveszünk miatta megint – jelentette ki Rob, amitől elmosolyodtam. Örültem, hogy ennyire biztos a kapcsolatunkban. Még egyszer Camilla felé pillantottam, aki ráérősen iszogatta a koktélját a bárpultnál. Mintha várt volna valamire…

Csatlakoztunk Ashley-hez és Tomhoz, akik épp civakodtak valamin, mikor leültünk hozzájuk. Viszont mikor Ash megpillantott minket, perverz vigyor ült ki az arcára, nyilván amiatt, amit ma délután meséltem neki. Egy szigorúnak szánt pillantással próbáltam ráfagyasztani a vigyort a képére, de nem igazán sikerült.

- Ááá, megjöttek a szerelmesek! – mért minket végig Tom. – Nagy szerencsétek van, hogy ennek ellenére még mindig veletek lógok.

- Valószínűleg depresszióba taszítana minket a hiányod – gúnyolódtam, de Tom csak lelkesen bólogatott, mintha teljes mértékben igazam lenne. Rob elnevette magát, Liz pedig a fejét csóválta. Észrevettem, hogy Ash nagyon figyel valamit és követtem a tekintetét. Camillát nézte, aki épp a női mosdó felé indult.

- Kris, elkísérsz? – bökött a fejével Ashley a helyiség felé. Nem értettem mit akar, de azért bólintottam, és bementünk Camillát követve. Ő éppen a sminkjét igazította ribisebbre, amikor a tükörben meglátott minket. – Minek rontod itt a levegőt megint? – kérdezte Ashley.

- Mi az, már testőröd is van? – mosolygott rám gúnyosan a lány.

- Fogd be – morogtam, mire ő gőgösen felszegte az állát. Nyilván azon gondolkodott, hogy mivel vágjon vissza. De nem sok minden juthatott eszébe, mert végül újra a barátnőmre nézett.

- Nem mintha közötök lenne hozzá, de azért vagyok itt, hogy szórakozzak, ahogy mindenki más is… - mondta. – Miért, talán veszélyben érzed a ti nagy szerelmeteket? – nézett rám újra, a hangja csupa gúny és irigység volt.

- Nem tudsz te semmit – feleltem éles hangon.

- Itt senki sem kíváncsi rád, Camilla – szólalt meg Ash. – Már az iskolában is feltűnési viszketegséged volt, de akkor sem érdekeltél senkit. Fogadd el és hagyd végre békén az olyan embereket, akik veled ellentétben nem kétszínű idióták.

A hangja hidegségétől libabőrös lettem, Camilla pedig igencsak megbántottnak tűnt. Ashley magabiztosan kivonult, én pedig egy utolsó pillantást vetettem a sértődött lányra, majd én is kimentem.

- Nem volt ez egy kicsit durva? – kérdeztem.

- Egyáltalán nem. Annyi ilyen féreggel volt dolgom, megérdemelte már, hogy valaki a szemébe mondja – felelte Ashley. – És hidd el, ezentúl békén fog hagyni titeket.

- Kösz ezért, Ash – öleltem meg, ő pedig mosolyogva ölelt vissza.

- Ugyan már, számomra volt öröm – nevetett fel, majd visszamentünk a többiekhez. Mikor leültem Rob mellé, mosolyogva egy csókot nyomott ajkaimra és a combomra simította a kezét. Még ettől az érintéstől is lángra gyúlt bennem a vágy iránta, de visszafogtam magam. Miután Camilla eltűnt, nem aggódtam már semmi miatt, és az este hátralévő részében nagyon jól éreztem magam.

***

Mikor Rob leállította a kocsit a házuk előtt, hátrafordult a húgához. – Liz, előremennél? – kérdezte tőle, mire Lizzy kicsit értetlenül rám nézett. Picit megráztam a fejem, jelezve, hogy én sem tudom miről van szó. Kiszállt a kocsiból, Rob pedig felém fordult.

- Sajnálom, hogy ilyen helyzetbe hoztalak, Kristen – sóhajtotta.

- Ezt meg hogy érted? – kérdeztem értetlenül. Rob az utóbbi időben mindent megtett az én boldogságomért.

- Nem kéne összetalálkoznod az ilyen elmebeteg exbarátnőkkel… - csóválta a fejét, én pedig felnevettem.

- Ne aggódj emiatt, Rob. Ma nem okozott semmilyen gondot és még Ashley is megmondta neki a magáét. Nem lesz vele több gond – vontam vállat. Rob gyengéden megsimogatta az arcomat és egy puha csókot nyomott ajkaimra. Elképesztően jól esett az érintése, de most mindketten fáradtak voltunk ahhoz, hogy több történjen. De ez nem jelenti azt, hogy el kell válnunk…

- Ugye itt maradsz? – kérdezte.

- Ha szeretnéd, maradok – feleltem, mire Rob elmosolyodott.

- Mindig szeretném. – Még egy csókot váltottunk, majd kézen fogva mentünk be a házba. Mikor már a szobájában voltunk, Rob leültetett magával szemben az ágyra. – Kris, van még valami amit el kell mondanom.

- Miről van szó? – érdeklődtem kicsit ijedten.

- Hétfőn az egész család elmegy egy hétre Chicagóba, apám egyik üzleti ügye miatt. Megígértem, hogy én is elmegyek, de még a hétvége előtt hazajövök.

- Akkor jövő héten szinte nem is foglak látni – mondtam kicsit csüggedten, mire Rob mosolyogva felemelte az állam, hogy ránézzek.

- Sajnos nem, de majd együtt töltjük a hétvégét. Csak mi ketten…

- Jól hangzik – mosolyodtam el, majd egy édes csókban egyesültünk. Nem sokkal később már egymás ölelésében próbáltunk elszenderedni…

***

Mikor másnap hazamentem, anyám örömhírrel fogadott. Cameron hívta és közölte, hogy hosszabb időre meglátogat minket. Őszintén szólva ez egy kicsit gyanús volt a bátyámtól, mert tudtam, hogy semmilyen körülmények között nem hagyná el Los Angelest „hosszabb időre”. Ennek ellenére persze örültem a hírnek.

A következő nap nekem kellett kimenni a reptérre Cameronért, aki széles mosollyal ölelt meg mikor meglátott. – Hiányoztál már, hugi – sóhajtotta hazafelé menet. – És boldogabbnak is nézel ki.

- Tényleg? – kérdeztem meglepetten. Természetesen nekem feltűnt a változás, tényleg sokkal jobban éreztem magam, de nem hittem, hogy ez másoknak is ilyen szembetűnő.

- Igen – felelte Cam. – Valószínűleg jót tett neked az az egy hét LA-ben.

Csak hümmögve helyeseltem, mert a boldogságom oka leginkább egy személy volt, de ezt nem osztottam meg a bátyámmal. De ő eléggé jól értesült volt… - És mi a helyzet Robbal? Úgy hallottam, nem volt semmi a hétvégétek.

- Istenem, ha te meg anya összejöttök, olyanok vagytok, mint a pletykás vénasszonyok – nevettem fel.

- Na és… bezavarta a macit a málnásba? – vigyorgott kajánul, mire én meglepetten rápillantottam.

- Cameron!! – kiabáltam. – Ehhez egyáltalán semmi közöd.

- Ugyan már, Kris. Felnőtt emberek vagyunk. Különben is, te tudtál arról, hogy mi volt Ashley-vel a múltkor…

- Elég nehéz nem tudni róla, ha világgá kürtölöd – morogtam. – Mindegy is, csak anya előtt ne tegyél ilyen megjegyzéseket. Már így is az a mániája, hogy korai nagymama lesz. – Cameron felnevetett. – Na de… most te mesélsz. Semmi komoly lány a láthatáron?

Cameron arckifejezése komoly lett, az arcáról lefagyott a mosoly. Máris megbántam, hogy megkérdeztem. – Amanda óta nem akarok semmi komolyat – sóhajtotta. Nagyon szerettem volna megvigasztalni, de fogalmam sincs mivel.

- És meddig maradsz? – próbáltam terelni a témát.

- Hát még… khm… meglátjuk, hogy alakul – nyökögte a bátyám, mire még gyanúsabb lett a szememben. Cameron idejön Londonba és nem tudja meddig marad? Kell, hogy legyen valami a háttérben.

Nem tudtam ezen sokáig gondolkozni, ugyanis hamarosan megérkeztünk a házunkhoz, ahol anya már tűkön ülve várta az egy szem fiát, és jól meg is szorongatta. Na meg persze kifaggatta az utóbbi hetekről… Neki is ugyanazt válaszolta a „meddig maradsz?” kérdésre, de anyánk persze nagyon örült ennek – nem mintha én el akarnám zavarni Cameront, vagy ilyesmi.

A hét hátralévő részében Cam is velünk lógott – aminek Ashley különösen örült. Úgy látszott, hogy a dolgok újra felizzanak köztük, bár nem tudtam, hogy ennek mennyire örüljek. És akkor még fogalmam sem volt róla, hogy milyen bonyodalmak lesznek még ebből…

Az utolsó napot, mielőtt Rob elutazott volna, természetesen együtt töltöttük. Az egyik legtisztább nyári nap volt Londonban, mi pedig teljes mértékben kiélveztük. Hétfő reggel a szobámban apró neszezésre ébredtem. Elkeseredve vettem észre, hogy Rob már teljesen felöltözött.

- Már mész is? – kérdeztem lebiggyesztett ajkakkal.

- Muszáj, a gépünk korán indul. De te aludj csak még – mondta halkan, miközben végigsimított a hajamon és egy puha csókot nyomott ajkaimra.

- Nem, legalább a ház elé hadd menjek veled – tiltakoztam, és gyorsan felpattantam, hogy magamra kapjam az első pár ruhadarabot, ami a kezem ügyébe kerül. A ház előtt állva Rob szorosan magához ölelt, de nem tudtunk elválni. Hiába lesz csak öt nap az egész, már hetek óta össze vagyunk nőve, és hiányozni fog mellőlem. Már most tudtam, hogy éjszaka lesz a legnehezebb, mikor nem fog átölelni és nem érzem majd minden lélegzetvételét miközben magához szorít.

- Ne aggódj, Kris. Csak öt nap, simán kibírjuk – bizonygatta Rob, mintha magát próbálta volna meggyőzni.

- Tudom – sóhajtottam. – Pénteken már látjuk is egymást…

- Aztán miénk a hétvége – fejezte be a mondatomat egy mosollyal, majd a szemembe nézett, amiben valami komolyság csillant. – Szeretlek, Kristen – mondta, megsimogatva az arcomat.

- Én is téged – feleltem, és tényleg így éreztem. Rob megszüntette ajkaink közt a távolságot, hogy szerelmes csókban forrhassunk össze. Nyelveink szinkronban mozogva találtak egymásra, ahogy a csókunk egyre szenvedélyesebb lett, de el kellett válnunk. Még egy utolsó, apró csók után Rob elindult, rajtam pedig máris úrrá lett a melankólia. És még nem is sejtettem, hogy hamarosan milyen megpróbáltatásokban lesz részem.

15. fejezet - részlet

A teljes rész csütörtök este :)
Abellana

Csatlakoztunk Ashley-hez és Tomhoz, akik épp civakodtak valamin, mikor leültünk hozzájuk. Viszont mikor Ash megpillantott minket, perverz vigyor ült ki az arcára, nyilván amiatt, amit ma délután meséltem neki. Egy szigorúnak szánt pillantással próbáltam ráfagyasztani a vigyort a képére, de nem igazán sikerült.

- Ááá, megjöttek a szerelmesek! – mért minket végig Tom. – Nagy szerencsétek van, hogy ennek ellenére még mindig veletek lógok.

- Valószínűleg depresszióba taszítana minket a hiányod – gúnyolódtam, de Tom csak lelkesen bólogatott, mintha teljes mértékben igazam lenne. Rob elnevette magát, Liz pedig a fejét csóválta. Észrevettem, hogy Ash nagyon figyel valamit és követtem a tekintetét. Camillát nézte, aki épp a női mosdó felé indult.

- Kris, elkísérsz? – bökött a fejével Ashley a helyiség felé. Nem értettem mit akar, de azért bólintottam, és bementünk Camillát követve.

14. fejezet

Megérkezett a következő rész, bár később, mint terveztem, mivel ma nem volt netem... a következő is valószínűleg csütörtökön jön (kora este felé), de megpróbálok majd előtte hozni egy részletet. Ennek pedig kicsit összecsaptam a végét, de addigra már elfogyott az energiám :D Jó olvasást.
Abellana

(Rob)

Az első dolog amit megpillantottam reggel, az a mellettem fekvő gyönyörű lány volt, aki az éjjel többször is az enyém lett. Elmosolyodtam, ahogy a fejembe kúsztak az emlékek. Annyira édesen szuszogott, hogy egyszerűen nem bírtam ellenállni, odahajoltam hozzá és óvatosan végigpuszilgattam fedetlen vállát és nyakát. Nem ébredt fel, de kicsit megmozdult, és apró mosoly bújt meg a szája sarkában. Bármeddig tudtam volna bámulni, de úgy határoztam, hogy inkább hasznossá teszem magam.

Halkan felöltöztem és hagytam egy üzenetet Kristennek – arra az esetre ha felébredne közben - amiben leírtam, hogy nemsokára jövök. Úgy gondoltam, örülne egy kis hagyományos francia reggelinek, hiszen mi is lehetne ennél romantikusabb…? Ha a volt „barátnőim” meghallanák, hogy mostanában mit meg nem teszek egy lányért… hiába, ezt teszi a szerelem.

Mikor visszaértem, Kristen épp a fürdőből lépett ki. Már fel volt öltözve, de a haja kicsit vizes volt, amiből arra következtettem, hogy zuhanyozni volt. Bár ott lehettem volna vele…

- Szia – köszönt ragyogó mosollyal mikor meglátott.

- Szia – mosolyodtam el én is, miközben közelebb mentem hozzá és a karjaimba zártam. Rögtön egy csókért nyújtózott felém, amit a legnagyobb örömmel meg is adtam neki. Boldog és szerelmes csók volt, érezni lehetett benne a változást – persze csakis jó értelemben. Tegnap éjszaka kiteljesedett a szerelmünk, és én személy szerint csak még jobban oda voltam érte – már ha ez lehetséges.

- Gondoltam éhes lehetsz – emeltem fel a papírzacskót. Kristen kivette a kezemből és belepillantott.

- Oh istenem, imádnivaló vagy – sóhajtott fel, mire én elmosolyodtam. – Kimegyünk a teraszra?

Bólintottam, mire Kristen még egy apró csókot nyomott a számra és kifelé húzott magával. Gyönyörű napos, nyári reggel volt, elképzelni sem tudtam volna jobbat. Kris már ült volna a mellettem lévő székbe, de nem hagytam neki.

- Na még mit nem… - méltatlankodtam és hirtelen az ölembe rántottam, amit ő nevetve tűrt. Miután sikerült kényelmesen elhelyezkednünk, kivette a zacskóból az egyik friss croissant-t, és miután beleharapott, felém nyújtotta azt. Így fogyasztottuk el a finom reggelit, utána pedig csak csendben, összeölelkezve élveztük a napos időt. Kris feje a vállamon pihent, én pedig lassú mozdulatokkal simogattam a hátát.

- Rob… - emelte fel egyszer csak a fejét. – Kérdezhetek valamit?

- Akármit – feleltem, miközben végigsimítottam az arcát, ami hirtelen kipirult.

- Szóval… én csak tudni szeretném, hogy… hogy neked is… szóval, hogy a múlt éjszaka neked is…

- Kristen… - mosolyodtam el gyengéden, és egy apró puszit nyomtam a szájára. - A múlt éjszaka volt életem legjobb pár órája.

- Őszintén? – kérdezte félénken.

- A legőszintébben. Szeretlek, Kris – suttogtam. Ő rögtön az ajkaimra vetette magát és szédítő csókkal ajándékozott meg.

- Én is szeretlek – mondta, mire úgy éreztem, a szívem rögtön kirepül a helyéről. Egy újabb szerelmes csókkal pecsételtük meg a vallomásainkat.

A nap hátralévő részében kézen fogva sétáltunk a város központjában, délután pedig még egy kávézóba is beültünk. Egyszerűen minden olyan tökéletes volt, mint azon az éjszakán, mikor találkoztunk. Azzal a különbséggel, hogy már nem csak két idegen voltunk. Barátok, szeretők, szerelmesek… mindegyik igaz volt. Még soha nem éreztem magam olyan jól, mint ebben a két napban, és egy kicsit lehangolt, hogy holnap vissza kell térnünk Londonba és ezzel együtt a valóságba. De addig még van egy kis időnk…

Mikor késő este visszamentünk a szállodába, Kristen egy kicsit letörtnek tűnt. – Mi a baj? – kérdeztem, megsimogatva csüggedt arcát. Még az is eszembe jutott, hogy esetleg megbánta a tegnapi dolgokat… ezt pedig a legkevésbé sem akartam.

- Csak… kicsit sajnálom, hogy holnap visszamegyünk. Ez a két nap csodás volt – sóhajtotta.

- Szerintem is. De a lényeg, hogy együtt leszünk. – Kristen elmosolyodott és egy csókért hajolt felém. Egyik keze a tarkómra kúszott, a másik pedig a hátamon járt fel-alá. Már ennyivel is képes volt megőrjíteni, nem tudom hogyan csinálja…

A derekánál fogva közelebb vontam magamhoz, miközben ujjaim a hajába kúsztak, csókunk pedig egyre szenvedélyesebb lett. Kezeim lejjebb tévedtek, Kris pedig felnyögött, mikor megmarkoltam formás fenekét, és az alsó ajkamat kezdte el harapdálni. Teljesen beindított a viselkedése, ezt el sem titkolhattam volna. A combjára csúsztattam a kezem, hogy felemelhessem, majd a méretes franciaágy felé vittem, miközben szorgosan gombolgatta az ingemet.

Miután az ágyra fektettem őt, én is fölé gördültem, csókjaim pedig ezúttal a nyakát és a kulcscsontját borították be. Kristen visszahúzott az ajkaihoz, kezei pedig lesimították az ingemet a vállaimról. Én sem tétlenkedtem, feljebb gyűrtem a rajta lévő ruhát, mire ő felemelte a karját, hogy könnyebben lehúzhassam róla. Kétségtelenül szexi volt benne, de most szívesebben láttam volna inkább kevesebb ruhában. Örültem, hogy ebben a látványban csak nekem lehet részem, észrevettem ugyanis azokat a pillantásokat, amiket más pasik vetettek az én szerelmemre. Hihetetlen, hogy most mégis az én karjaimban van…

Kristen háta alá nyúltam, hogy kikapcsolhassam a melltartóját, ami rögtön repült is az ágy mellé a többi ruhadarabunk mellé. Formás kebleire hajoltam, hogy megízleljem a bőrét. Óvatosan harapdáltam és szívogattam melleit, amit ő nyögdécselve tűrt, miközben körmei a vállamon hagytak nyomokat éppen. Akármeddig tudtam volna kényeztetni, de Kristen félbeszakított, mikor egy vadító csók kíséretében a hátamra döntött, kezei pedig lejjebb csúsztak… egészen a nadrágomig. A vágytól kicsit remegő kezekkel gombolta ki a nadrágomat, de még én is megremegtem, mikor az utolsó ruhadarabot is eltűntette rólam.

Felültem és vadul az ajkai után kaptam, lágyan harapdálva azokat. Kristen egyik keze végigsimított a mellkasomon, én pedig belenyögtem a szenvedélyes csókba, ahogy megragadta merev vágyamat. Akaratlanul is belemarkoltam fedetlen combjaiba, mire előrelendült a csípője és hozzám dörgölőzött, ezzel is az egekig korbácsolva az izgalmamat.

Türelmetlenül szaggattam le róla a bugyiját és húztam magamra a testét, miután gondoskodtunk a védelemről. Felmordultam, ahogy újra egyesültünk, szinte már fájdalmasan vártam a beteljesülést. Kristen nem is habozott, rögtön megmozdult és felnyögött. Ajkaink újra izgató csókban forrtak össze, és míg a kezeim lassan szerelmem hátát cirógatták, ő nem volt velem ilyen kíméletes: végighúzta körmeit a bőrömön, de egyáltalán nem bántam ezt a vadságot, csak még jobban beindított.

Egy idő után magam alá fordítottam, hogy kényelmesebb legyen neki, és gyengéden megcsókoltam, de csípőm gyorsabb tempóra váltva űzte mindkettőnk örömét. Ajkaim néha lejjebb vándoroltak, és Kristen nyakát vagy melleit kényeztették apró harapásokkal és csókokkal. Egyre hangosabbak és szenvedélyesebbek lettünk, ahogy közelebb kerültünk a gyönyörhöz, ami végül megállíthatatlanul csapott le ránk, szinte megfojtott az extázis és mindaz a vágy amit eddig visszafogtunk, de most beteljesítettük.

- Szeretlek – suttogtam Kristen fülébe, mikor még pihegve ölelt magához. Végigsimított az arcomon és a szemembe nézett, amiben csakis azt láthatta, mennyire magába bolondított máris.

- Én is téged – felelte halkan, majd egy lágy csókot nyomott a számra, amit boldogan viszonoztam. Kis ideig még ébren öleltük egymást, majd finom csókok közepette elszenderedtünk.

(Kristen)

Felébredve csalódottan tapasztaltam, hogy a napfény már teljesen betölti a szobát, Rob pedig már felöltözve pakolászott. Tehát reggel van, és elérkezett az idő, hogy hazamenjünk…

- Jó reggelt, Csipkerózsika – köszöntött egy apró csókkal, az arcán fülig érő mosoly virított.

- Miért nem ébresztettél fel? – kérdeztem álmos fejjel.

- Itt akartalak hagyni – vont vállat Rob, mire grimaszoltam egyet.

- Nem vagy vicces – durcáztam bosszúsan.

- Úgy gondoltam rád fér a pihenés – kacsintott vigyorogva. Elpirultam, ahogy eszembe jutott a tegnap éjszaka, ami legalább olyan jó volt, mint az első.

- Az egyszer biztos… - értettem egyet sóhajtva. Kikászálódtam az ágyból és én is felöltöztem, majd miután összepakoltunk mindent, elindultunk a reptérre. Elfogadtam, hogy ennek a csodálatos hétvégének is véget kellett érnie, és már egy kicsit hiányzott az otthonom – London. Mikor elfoglaltuk a helyeinket a gépen, Rob lepillantott a nyakamra.

- Oh… látom nyomot hagytam rajtad – vigyorodott el elégedetten.

- Igen, reggel észrevettem a tükörben – mosolyodtam el, reflexszerűen nyúlva oda az apró folthoz, ami az éjszaka került oda, mikor Rob kiszívta a nyakamat. Most megsimogatta a helyét, és egy csókot nyomott oda. – Már alig várom a kérdezősködést a hétvégéről… - sóhajtottam fel. Ashley és Lizzy tuti kifaggatnak majd.

- És mit fogsz mondani? – kíváncsiskodott Rob.

- Azt, hogy életem legtökéletesebb két napján vagyok túl – mosolyogtam rá őszintén, mire az ő arcán is boldog mosoly jelent meg, és egy szerelmes csókot nyomott az ajkaimra.

Kicsivel dél után értünk haza Londonba, és egy kis időre elváltunk, amíg hazamentünk kipakolni meg hasonlók.

- Kicsim, végre itthon vagy! – borult anyám a nyakamba, mikor megérkeztem.

- Csak azt ne mondd, hogy ennyire hiányoltál két napig – vigyorogtam.

- Ugyan már, örülök, hogy hazaérkeztél végre – mosolyodott el. – Na de mesélj csak, milyen volt Párizs? – érdeklődött.

- Egyszerűen fantasztikus – feleltem szűkszavúan. Csak nem fogom kifejteni az anyámnak a történteket…

- Örülök, hogy jól éreztétek magatokat. Egyébként Ashley azt üzente, hogy amint megjöttél, menj át hozzá.

- Naná, jellemző – csóváltam a fejem, de a kéréséhez híven rögtön át is mentem a szomszédba, ahol Ashley majd kiugrott a bőréből, mikor meglátott. Az anyámhoz hasonlóan ő is a nyakamon kezdett el lógni.

- Muszáj elmesélned mindent! – követelte.

- Hááát… a város gyönyörű volt, ahogy a hotel is, és a franciák imádnivalóak… - soroltam vigyorogva, mert jól tudtam, hogy Ashley nem erre kíváncsi.

- Jaj, ne már! – nyafogta. – Tudod jól, hogy miről beszélek.

- Nem igazán. Miről is beszélsz? – húztam az agyát.

- Jaj, Kris… - forgatta a szemeit, majd lehuppant az ágyára mikor felmentünk, és leültetett magával szemben, mintha csak egy vallatás lenne. Jobban belegondolva az is volt. – Ha kínozni akarsz, hát rákérdezek konkrétan. Szóval megtörtént köztetek a dolog?

Ha még tovább idegesíteni szerettem volna, tettetném a hülyét és rákérdeznék, hogy milyen dolog. De nem tettem. – Nos… igen. Ha ennyire tudni akarod, megtörtént a dolog – mosolyodtam el. Ashley szemei kikerekedtek, majd felvisított.

- És…? Milyen volt? – kérdezte türelmetlenül.

- Csodás, romantikus és… tökéletes – sóhajtottam fel. – Annyira tökéletes.

Ashley arcára is mosoly ült ki. – Örülök, hogy minden rendben ment – mondta őszintén. Még vagy egy óráig beszélgettünk, majd átmentem, hogy végre kipakoljak és lezuhanyozzak. Rob átjött, miután ő is letudta az otthoni dolgokat, de mivel az utazás alatt nem aludtunk túl sokat, mindketten kicsit fáradtak voltunk és egymást ölelve ledőltünk pihenni. Csak késő délután ébredtünk fel, akkor pedig el is indultunk a bárba, mivel ma Lizzy lép fel, és a többiek is ott lesznek. Odaérve azonban nagy meglepetésben volt részünk…

...

Egy kis közérdekű közlemény: felkerült a High School Love utolsó fejezete :)
http://highschoollove-rs.blogspot.com/

13. fejezet

Először is, köszönöm a kommenteket az előző részhez, jó hogy ennyien írtatok :) Azt előre leszögezem, hogy ezt a fejezetet tegnap éjszaka írtam kicsit kómás állapotban :D De reggel még javítgattam rajta, úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok a ti véleményetekre. És mivel most nagyon hamar jött a friss, szerintem remélhetem azt, hogy írjatok visszajelzést, mert tudni szeretném mennyire tetszett vagy épp nem tetszett. :)
Abellana

(Kristen)

Délelőtt érkeztünk meg a jelenleg napos és meleg Párizsba, szerencsére nem volt hosszú az út. Rögtön a szállodába mentünk, ami kicsit elegánsabbnak – és ezáltal drágábbnak – tűnt, mint ahogy azt Rob beállította. De mikor kérdőn néztem rá csak somolyogva megvonta a vállát. Tudta, hogy nem mennék bele, ha előre közölné, hogy egy luxushotelbe akar elcibálni. A szobánk egyszerűen gyönyörű volt és nagyon hangulatos, a közepén pedig egy hatalmas franciaágy terpeszkedett. Az ablakból pont rá lehetett látni az Eiffel-toronyra, ami csupán nyolcszáz méterre volt a hoteltől. Fantasztikus kilátás volt, azt hittem ilyen csak a filmekben létezik. Tartozott hozzánk még egy terasz is, kényelmes nyugágyakkal és fehér napernyőkkel felszerelve.

- Hogy tetszik? – kérdezte mosolyogva Rob, mikor körülnéztünk a szobában. Hátulról átkarolt és magához vont, miközben a teraszról élveztem a kilátást.

- Ez egyszerűen gyönyörű – sóhajtottam. – Istenem, bár mondtad volna, hogy idehozol… szörnyen drága lehetett ez az egész.

- Ne aggódj semmi miatt – puszilt bele a hajamba. – Az apám ismeri a tulajdonost, úgyhogy nincs gond. Amúgy is, a munkával szerzett pénzemből sosem költöttem, épp itt az ideje.

- Hát épp ez az! – csattantam fel. – Nem kéne mindezt rám pazarolnod.

- Elképesztő butaságokat beszélsz – ráncolta a homlokát. – Az egyetlen lány vagy aki belehajszolt a monogámiába, úgyhogy megérdemled mindezt – vigyorgott Rob.

- Köszönöm ezt az egészet – simultam hátammal a mellkasához még jobban. Rob még szorosabban tartott, ami nagyon jól jött mikor a következő pillanatban megcsókolt, ugyanis annyi gyengédséget és érzelmet sűrített bele ajkaink csodás játékába, hogy a térdeim vészesen remegni kezdtek.

- Tudod mit? Van is egy ötletem, hogy hová menjünk először… - szólalt meg Rob miután elváltunk. Először nem mondta el mire gondol, de nemsokára magamtól is rájöttem. Oda mentünk, ahol minden elkezdődött: az Eiffel-toronyhoz.

- Emlékszel arra, mikor megláttál itt? – kérdeztem Robtól, miközben sorba álltunk.

- Hát persze, hogy emlékszem – mosolyodott el. – És azt is pontosan tudom, hogy mit gondoltam abban a pillanatban, mikor először megláttalak.

- Biztos arra, hogy hogyan fektess meg – nevettem el magam. Robot ismerve tényleg ezt gondolhatta…

- Mindenki könnyen ezt hihetné – adott nekem igazat. – De nem. Azt gondoltam, mit keres itt egyedül ez a gyönyörű lány, mikor a világ összes fiúja a két karját adhatná érte… meg sem mertelek szólítani, mert nem akartam veled egyéjszakás kalandot. Azt mondtam magamban, hogy ezt nem engedhetem, ő többet érdemel ennél. De mégis vonzottál magad felé és nem tudtam ellenállni.

Teljesen meghatódtam Rob szavaitól és ahogy a szemébe néztem, láttam benne a teljes őszinteséget. Egyik kezem az arcára simítottam, mire ő megfogta azt és belecsókolt a tenyerembe. A következő pillanatban szorosan magához ölelt és én boldogan bújtam hozzá. Igen, most már biztos voltam benne… teljes mértékben szerelmes voltam.

A majd’ egy órás sorban állás után felmehettünk a torony legfelső emeletére. Természetesen a látvány itt is lenyűgöző volt. Nem kétséges, hogy ez a világ egyik legszebb városa. És azt hiszem most már nekem is van rá okom bőven, hogy szeressem. Persze ezután nem csak az Eiffel-torony volt az egyetlen nevezetesség amit megnéztünk. Elsétáltunk a Louvre, a Notre Dame, és az Opera mellett is, mind csodálatos épületek voltak, különösen a Louvre üvegpiramisa volt lélegzetelállító. Egészen estig remekül elvoltunk, mikor sötét lett, meglátogattuk a kivilágított Champs-Élysées-t is. Egyszerűen varázslatos hangulata volt az egésznek, és engem különösen elkápráztatott ez a város, hiszen mondjuk Los Angelesben, ahol az eddigi életemet töltöttem, nem voltak ilyen szép épületek. Londonban igen, de ott még nem kerítettem sort arra, hogy várost nézzek.

- Annyira csodás volt ez a nap – jegyeztem meg, mikor visszaértünk a szobánkba. – Kár, hogy holnapután reggel már megyünk is.

- Hát igen – vont vállat Rob. – De utána úgyis megint munkába kell mennünk. De megígérem, hogy egyszer hosszabb időre visszajövünk.

- Na persze, még egy esztelen költekezés… már így is teljesen lenyűgöztél. Ez az egész tökéletes volt, Rob.

- Örülök, hogy tetszett – mosolyodott el Rob, miközben közelebb jött hozzám és a karjaiba zárt. Elképesztően hatott rám a közelsége, az ölelésében bárhol úgy éreztem volna, otthon vagyok. Ajkaink édes csókban forrtak össze, elgondolkodtam azon, vajon Rob is így érez-e, ahogyan én. De mikor eltávolodtunk és a szemébe néztem, már tudtam. A válasz egyértelmű igen volt.

- El kéne mennem… zuhanyozni – nyögtem közbe kelletlenül. Mégiscsak egész nap a meleg, nyári időben sétálgattunk, muszáj volt felfrissítenem magam.

- Vagy akár mehetnénk együtt is – mormolta Rob a fülembe. Istenem, na most tényleg megborult a nyugalmam! Hát itt a pillanat, tényleg megtörténik. Alig mertem elhinni. Mielőtt azonban bepánikolhattam volna, eszembe jutott, hogy min is aggódok pontosan? Ő Rob, akiben száz százalékig megbízok és tudtam, hogy ha vele vagyok, nem történhet semmi baj.

Bólintottam. – Rendben van – suttogtam olyan halkan, hogy még az is meglepett, hogy Rob meghallotta. Ajkaimra újabb édes csókot lehelt, de ez valahogy más volt, mint a többi. Óvatos, mégis sokat ígérő. Annyira finoman bánt velem, mintha csak egy törékeny dolgot tartana éppen. Kezei a pólóm alatt simogatták az oldalam, minden egyes érintése olyan volt, mintha apró szikrák pattogtak volna közöttünk.

És ekkor hirtelen a csók egy újabb fokozatra váltott. Még mindig gyengéd volt, de érzékibb és szenvedélyesebb lett, még annál is jobb, mint azt valaha elképzeltem volna. Ahogy megéreztem, hogy egyre feljebb tűri rajtam a vékony pólót, engedelmesen felemeltem a karjaim, hogy könnyen lehúzhassa rólam. Megbabonázva nézett végig rajtam, kezei is követték szemei útját. Mindkét kezét könnyedén végighúzta a két oldalamon, majd leheletfinoman megérintette a melltartóm tetejét. Most aztán tényleg boldog voltam, hogy az a szexi fekete fehérnemű volt rajtam.

Egyik kezét feljebb vezette, érzékien végigsimított a nyakamon és a vállamon, majd csillogó tekintetét az enyémbe fúrta. Újból megcsókolt, ezúttal viszont szinte szó szerint fuldokoltam a  vágytól, egyre többet akartam. Érezni akartam az érintéseit, a csókjait, a lehetetlennél is közelebb akartam hozzá kerülni, egészen addig, míg már semmi sem áll közénk. Csókunk közben egyik tenyerem rásimult a mellkasára, ujjaim pedig az ingének gombjaival kezdtek el babrálni. Próbáltam minél hamarabb kigombolni a zavaró anyagot, de teljesen fel voltam tüzelve, nem csoda, hogy kicsit bénáztam közben. Mikor sikerült a művelet, lesimítottam vállairól az inget, és közben nagyon jól esett a bőre érintése. Erre szomjazva bújtam hát a karjaiba ismét, hogy érezhessem meleg testét az enyémnek feszülni.

A nadrágjaink szinte észrevétlenül kerültek le rólunk, már csak arra eszméltem, hogy mindössze egy melltartóban és bugyiban állok Rob előtt. Látott már kevés ruhában, de akkor is… ez most más volt. És most nem éppen aludni készültünk. Kissé elpirulva jutott eszembe, hogy mire gondolhat most, de nem kellett találgatnom, ugyanis elmondta.

- Gyönyörű vagy, Kristen – suttogta, mire a szívem rögtön olvadozásba kezdett. Csak egy apró mosolyra futotta tőlem. Eddig derekamat ölelő kezei most feljebb siklottak és hátranyúltak egészen a melltartóm kapcsáig. Nem szöszmötölt sokat, könnyedén kikapcsolta, majd kezei lentről felfelé végigsimítottak karjaimon, hogy végül megállapodjon a két vállamnál. Még utoljára a szemembe nézett, majd lecsúsztatta rólam a melltartó pántját, míg a fekete csipkecsoda a földön nem landolt.

Nagyot nyelve vettem tudomásul, hogy kezei újból lefelé igyekeztek. Felsóhajtottam, ahogy két-két ujját beakasztotta az alsóneműmbe, és már égtem a vágytól, ahogy lassan lehúzta rólam az anyagot. Megint végignézett a testemen és akaratlanul is megnyalta az ajkait. A következő pillanatban olyan heves csókot adott, hogy attól tartottam hamarosan összecsuklok a karjaiban, de szerencsére nem így történt.

Mielőtt feleszmélhettem volna, Rob eltávolította magáról az utolsó – és ezúttal felesleges – ruhadarabot, majd a karjaiba kapott és a zuhanykabinba állt velem. Kellemesen langyos víz zúdult ránk, jót tett a felhevült testemnek. Mohó érintésekkel fedeztük fel egymás testét, de Rob az idegeimet húzta. Kényeztető simításokkal mosdatta meg a melleimet, majd a combjaimat is, de arra figyelt, hogy ne menjen tovább. Nem is értettem, hogy bírja ki, én szinte már vonaglottam a karjai közt.

Vagy fél órát eltöltöttünk a zuhany alatt, ezzel is csak hevítve a vágyainkat egymás iránt. Ezután Rob újból a karjaiba kapott és a méretes franciaágy felé indult velem. Óvatosan lefektetett majd ő is fölém gördült. Mélyen egymás szemébe néztünk, miközben végigsimított nedves testemen, majd követelőző, akaratos csókban forrtunk össze. Ki tudja meddig feküdtünk így, csak csókokkal és simogatásokkal kényeztettük egymást, még a vizes hajam is teljesen megszáradt közben.

Egy idő után Rob ajkai egyre csak lejjebb és lejjebb haladtak. Először a nyakamat borította be apró csókokkal, majd a kulcscsontomat hintette be velük. Annyira törődő volt és olyan gyengéd, hogy majdnem könnyek szöktek a szemembe.

Csókjai megrohamozták a melleimet, miközben kezeivel az alhasamat simogatta. Szó szerint remegtem már, nem hittem volna, hogy lehet ennél erőteljesebben is érezni. És mégis… mikor ajkai még tovább haladtak, felnyögtem, ahogy rájöttem mi következik. Felnyüszítve markoltam a hajába, ahogy megéreztem a nyelvét magamon és magamban. Mesésen feszítő érzés keletkezett a gyomromban, nem érzékeltem semmi mást, csak Rob őrjítő kényeztetését. Hamarosan két ujját is odavezette, ahol nyelvével tevékenykedett éppen, mire én gyönyörért áhítozva sikoltottam fel. Csodálatos, semmihez sem fogható érzés volt. Abban a pillanatban, hogy elértem az orgazmust, olyan mérhetetlen boldogság lett rajtam úrrá, mint még soha.

Miközben még mindig a gyönyörtől ziháltam, Rob végigcsókolgatta fedetlen testemet újra, míg el nem ért az ajkaimhoz. Érzéki, szerelmes csókban forrtunk össze, és hiába elégültem ki az imént, ahogy megéreztem Rob vágyát nekem nyomódni, újra csomó ugrott a gyomromba. Sőt, ha ez lehetséges, még vágyódóbb lettem, mint ezelőtt.

Rob a szemembe nézett, mintha azt kérdezné, biztosan ezt akarom-e. Egy szenvedélyes csókkal bizonyítottam be neki, hogy mennyire nagyon akarom. Ekkor azonban kicsit eltávolodott tőlem és az ágy mellé dobott nadrágjához nyúlt és kivett onnan valamit.

Ahogy megláttam az apró csomagot, annyi minden jutott eszembe. Először is: vajon Robnak is meglesz olyan jó, mint nekem? És vajon mit fogok érezni, mi van ha fájni fog és csak kínokat okozok ezzel mindkettőnknek? De nem, nem szabad erre gondolnom, nem is akarok erre gondolni. Elsöpörtem ezeket a félelmeket és próbáltam csakis a jelenre és Robra koncentrálni.

Még egy csókot követelve a hátárra fordítottam és kivettem az óvszeres zacskót a kezéből. Mély, rekedt nyögés tört fel belőle, ahogy felhúztam rá, és rajtam is végigfutott a vágy hulláma. Teljesen remegtem, mikor Rob újra fölém helyezkedett – bár azt hiszem ez nem is volt csoda.

Újra a szemembe nézett, végtelen gyengédséggel a tekintetében. Egyik kezével kisimított egy tincset az arcomból, majd egy finom csókot lehelt az ajkaimra. Az arcomat fürkészte, miközben megéreztem a feszítést. Egy kicsit felnyögtem az enyhe fájdalomtól, inkább csak kellemetlen volt, de tudtam, hogy nem lesz baj. Egy csókkal kérleltem Robot arra, hogy folytassa amibe belekezdett, mire még beljebb engedte a csípőjét.

Mindkettőnkből egy nyögés szakadt fel, amikor végre teljesen eggyé vált a testünk. Rob az arcomat figyelte, hogy rögtön leállhasson, ha csak a fájdalom legkisebb jelét is látja rajtam. De nem, ez nem fájdalmas volt, hanem… lélegzetelállító, elképesztő és gyönyörű. Annyira óvatos és elővigyázatos volt, minden mozdulatával arra figyelt, hogy nekem jó legyen.

Márpedig jó volt. Nem csak hogy jó, egyenesen varázslatos. Minden lökéssel nőtt bennem ez a csodálatos, megnevezhetetlen érzés, amit Rob váltott ki belőlem. A szobát megtöltötték szeretkezésünk izgató hangjai, a zihálások és nyögések, amik az élvezetet kísérték. Gyengéd csókokkal is kényeztetett közben – hol az ajkaimat, hol a nyakamat. Kezei végig a combomat, csípőmet vagy a melleimet cirógatták, amitől még inkább csak sodródtam a gyönyör felé.

Rob valamikor gyorsított, máskor pedig lassított a tempón. Bármit is művelt velem, egyfolytában megőrjített a vágy iránta. Olyan végtelenül érzéki volt és közben mégis figyelmes. Most már biztos voltam benne, hogy hozzám hasonlóan érez.

A másik félelmem, ami arról szólt, hogy Rob is élvezni fogja-e majd, alaptalannak bizonyult. Éreztem, ahogy remeg a visszafojtott vágytól, sőt, még a villámgyors szívverését is éreztem a tenyerem alatt. Fogalmam sincs, meddig lebegtem a csodálatos érzések között, egy idő után azonban a gyönyör türelmetlenül kúszott egyre feljebb bennem, míg nem egy hangos sikollyal tört ki belőlem.

A következő pillanatban Rob is elengedte magát – mintha csak az én gyönyörömre várt volna – még utoljára teljesen elmerült bennem, majd megremegett a teste és átadta magát a kielégülés édes börtönének.

Percekig ziháltunk még, apró csókokkal próbálva lenyugodni. Rob a szemembe nézett, szinte már félve, mintha attól tartana, hogy nem élveztem. Istenem, pedig mennyire élveztem…

- Ez… hihetetlen volt – mondtam halkan, mire ő megkönnyebbülten elmosolyodott és egy lágy csókot nyomott a számra. – Csináljuk megint – nyöszörögtem, mire Rob felnevetett.

- Kérésed számomra parancs – mondta vidáman, majd egy végtelenül szerelmes csókkal ajándékozott meg újra.