2011. november 28., hétfő

És megint...

Ahogy azt a múltkor is írtam, a gépem bemondta az unalmast, és még mindig nem működik, ezért bizonytalan ideig nem lesz friss. Mindenesetre köszönöm annak az öt embernek, aki hajlandó volt leírni a véleményét. Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy sokat gondolkodtam rajta, hogy megéri-e nyilvánossá tenni a blogot. Ha úgy fogok dönteni, hogy csak páran olvashatják, ne lepődjön meg senki, ha számára nem lesz hozzáférhető...
Abellana

2011. november 24., csütörtök

23. fejezet


Sziasztok! :)
Megint egy olyan fejezetet hoztam, amit bevallom, hogy zombiként írtam és eléggé összecsaptam, de azért örülnék a véleményeteknek! Jó olvasást hozzá :)
Abellana


(Kristen)

Másnap mindenki fel volt pörögve a felhőtlen napsütéstől, kivéve Ash-t, aki most a tegnap esti ivászat következményeit viselte szörnyű fejfájással és karikás szemekkel.

- Borzasztóan nézel ki – közöltem barátnőmmel, miközben lehuppantam a mellette lévő napozóágyra, nem messze a többiektől, akik a homokban röplabdáztak. Ahogy a nap sugarai végigsimogatták a bőrömet, elégedetten sóhajtottam fel.

- Tudom – grimaszolt Ashley. – Meg fogom ölni Tomot, ebben biztos lehet. Ráadásul… - Hirtelen elhallgatott, mintha majdnem belekezdett volna valami olyasmibe, amibe nem akart. De én nem hagytam ennyiben.

- Ráadásul mi? – kíváncsiskodtam. Ekkor beugrott valami, amit a bátyám mondott tegnap. Arról, hogy Ashley talán valami komolyabbat akar. – Csak nem összevesztetek Cameronnal, vagy ilyesmi?

- Hát azt nem mondanám – sóhajtotta. – Tudod, hogy olyan vagyok, mint Tom, csak női kiadásban. Aztán megismertem azt az idióta bátyádat és minden más lett. Féltékeny lettem Amandára, és kötődni kezdtem Camhez. Pedig hivatalosan ő nem is itt él, és én az elején tök jól megvoltam azzal, hogy csak szexelünk.

- Nézd, Ash… tudod, hogy azután ami történt, ő nehezen kötődik. Nem is volt azóta komoly barátnője, de úgy néz ki, hogy veled… hogy is mondjam… jól érzi magát, vidámabb lett. Adj neki egy kis időt – javasoltam. Ash sóhajtva vette tudomásul a tanácsom. Talán el kéne beszélgetnem Cameron fejével is. Viszont nem tudtam ezen tovább gondolkodni, a következő pillanatban ugyanis valami beárnyékolta a napot. Felnézve Robert arcával találtam szembe magam.

- Héé – méltatlankodtam nevetve, mire ő vidáman megcsókolt. Ash motyogott valami ürügyet, amiért vissza kell mennie a házba, majd eltűnt. – Csak nem feladtad a játékot? – kérdeztem Robtól, miközben végigsimítottam mellkasán. Izmai megremegtek, ahogy végighúztam ujjaimat rajtuk.

- Érted bármit – felelte mosolyogva, majd a nyakamhoz hajolt és apró puszikkal kényeztette. Felnevettem, kezem pedig máris a hátán járt. Testemmel még jobban hozzátapadtam, és élveztem gyengéd csókjait. A következő pillanatban azonban felsikoltottam, ahogy hirtelen felállt és a karjaiba kapott.

- Mit művelsz? – kérdeztem nevetve.

- Ússzunk egyet – mondta fülig érő mosollyal, majd a lábamra állított, de a kezemet nem engedte el. Ujjaink összekulcsolódtak, ahogy a tenger felé húzott, mikor pedig elég mély volt a víz, újra a karjaiba vett, de ezúttal vele szemben voltam.

- Nem túl… bensőséges ez társaságban? – keresgéltem a szavakat, mire Rob vállat vont.

- Ugyan, mindannyian voltak már szerelmesek. Na jó, kivéve Tomot. De különben is, nem érdekel. A te hibád, a nap minden percében megőrjítesz. – Elmosolyodtam szavai hallatán, és egy csókért hajoltam felé. Ajkaink először puhán és gyengéden játszadoztak egymással, de idővel a csók egyre hevesebb lett. Olyan közel húzta testemet az övéhez, hogy szinte már összeolvadtam vele.

Pontosan éreztem, ahogy a mellkasa fel-le emelkedik ahogyan egyre gyorsabban szedi a levegőt, egyik kezével szenvedélyesen a hajamba túrt, miközben ajkai keményen, mégis szerelmesen ostromolták az enyémeket. Éreztem, hogy előbb-utóbb vérszemet kapok, levegőért kapkodva váltam el tőle.

- Ezzel kénytelenek leszünk várni – intettem türelemre mosolyogva, mire egy mély levegőt vett, majd engedett a szorításán.

- A többiek ma akarnak bemenni a városba bulizni. Gondolom szó sem lehet róla, hogy mi kihagyjuk – sóhajtott fel.

- Ugyan már, egy kis kimozdulás nem fog megártani – grimaszoltam. – Legalább nézhetjük, ahogy tök idegen csajok öntik le Tomot az italaikkal.

- Igazad van, az a látvány bármit megér – nevetett. – Habár… biztos rá tudnálak venni, hogy maradjunk.

Csábító hangjának lehetetlen volt ellenállni, különösen amikor a nyakamat kezdte el csókolgatni és szívogatni. Egyik kezem akaratlanul is a tarkójára kúszott és még közelebb húztam magamhoz, mire kényeztetése még erőteljesebb lett. Egyik keze lefelé kezdett haladni, majd ujjaival a bikinialsóm szélénél körözött. Utolsó erőmmel sikerült csak leállítanom. – Most nem lehet… - nyöszörögtem szinte könyörgőn. Alig pár méterre voltak tőlünk a barátaink. Rob még pár pillanatig a nyakamba temette arcát, majd rám emelte a tekintetét.

- Este bepótoljuk – búgtam a fülébe, mire ő megint szorosan magához húzott.

- Szavadon foglak – felelte a vágytól rekedtesen, majd még egy csók után kijöttünk a vízből, hogy hamarosan elkezdjünk az estére készülni.

(Rob)

Régen gondolkodás nélkül belementem, mikor Tom egyik buliból a másikba rángatott. Nem mondanám, hogy vágytam a féktelen partikra, na de mind egy újabb lehetőség volt egy újabb egyéjszakás kalandra. Most viszont… teljesen az ellentéte voltam ennek. Ugyanis volt valakim, aki mellett teljesen önmagam lehettem, aki elfogadott úgy ahogy voltam és akiért bármit megtettem volna. Kristen.

A többiek teljesen magukon kívül voltak, hogy ma bulizni mehetnek… nem mintha Londonban nem azt tennénk mindig. Taxival mentünk be a városba, és mikor megérkeztünk, leültünk az egyik sarokban lévő nagy bokszban. Ezúttal én is nagy lelkesedéssel kezdtem bele az ivászatba – úgy gyorsabban telik majd az este. Ennek következményeként a kezem is önálló életre kelve vándorolt bizonyos helyekre…

- Bírj magaddal – nevetett Kristen, miközben tenyerem a combjára simult és akaratlanul is feljebb kúszott.

- Alig várom, hogy visszamenjünk – mormoltam a fülébe, majd ajkaimmal lejjebb haladva nyakának érzékeny bőrét szívogattam.

- Lehetetlen alak vagy – sóhajtott fel, de nem tolt el magától. Felbátorodva hajoltam ajkaihoz és hevesen ízlelgettük egymást. Nem igazán bírtunk magunkkal, ennek ellenére az este folyamán néhányszor megfogadtuk, hogy türelmesen várunk addig, míg vissza nem érünk. Ennek persze az lett a vége, hogy „tánc” címszó alatt már a tömegben faltuk egymást, kezeim többször is odakeveredtek, ahova társaságban nem illett volna. De eleget ittam ahhoz, hogy ne érdekeljen.

Eközben persze a többiek sem unatkoztak. Tom egyfolytában azon fáradozott, hogy egy szerencsétlen lányt magához édesgessen, Ashley és Cameron a jelek szerint haragban voltak egymással, Nikki és Kellan viszont pár méterre tőlünk szintén nagyon élvezték magukat. Mire eldöntöttük, hogy visszamegyünk, már jócskán benne voltunk a hajnalban is. Bepaszíroztuk magunkat a taxiba: én, Kris, Ashley, Tom és még valaki…

- Hát ő meg kicsoda? – méregette Ash a nevetgélő csajt, akit Tom hurcolt magával. Láthatóan részeg volt. Nagyon is.

- Ó, üdvözöljétek… mi is a neved, cica? – vigyorgott Tom a lányra.

- Istenem, annyira vicces vagy! – nevette el magát a lány, majd nekiállt leghülyébb barátomat csókolgatni. Én csak fejcsóválva vigyorogtam Tom „zsákmányának” láttán. Nem törődtünk velük többet, de személy szerint én már alig vártam, hogy visszaérjünk a nyaralóba.

Mikor a taxi megállt a hatalmas háznál, a többiek már pár perce megérkeztek. Ash magában füstölögve trappolt be a házba, Tom pedig izgatottan rángatta be magával a részeg csajt.

- Észrevetted, hogy rajtunk kívül egy lélek sincs idekint? – néztem Kristenre jelentőségteljesen, miközben éreztem, ahogyan arcomat belepi a perverz vigyor. Kikerekedtek a szemei.

- Azt akarod, hogy idekint…? – Nem tudta befejezni a kérdést, ajkaim ugyanis máris az övéit ostromolták keményen és érzékien, miközben két kezem lefelé kúszott a hátán. Fenekénél fogva magamhoz húztam, ő pedig felnyögött mikor megérezte, mennyire kívánom. Minden ellenállása porba hullt, én pedig akaratlanul is elmosolyodtam.

Miután nehézkesen elváltunk, megragadtam a kezét és magammal húztam. A ház mögötti óriási medence most nagyon is békésnek tűnt, miközben a feljönni készülő nap világossága megcsillant a felszínén. Kris szélesen elmosolyodott, mikor rájött a tervemre, és ezúttal ő támadott le heves csókjával. Nyelveink játékát egy-két harapás fűszerezte, miközben kezeim is bejárták minden porcikáját, és lázasan igyekeztem megszabadítani őt a ruháitól – akárcsak ő engem.

Ujjai a pólóm alá betévedve az alhasamat karcolászták, amit nem tudtam megállni egy apró morgás nélkül. Kristen felkacagott, a következő pillanatban pedig máris eltűnt rólam a ruhadarab. Én sem tétlenkedtem eközben, egyik kezem beférkőzött magunk közé, és türelmetlenül gombolgattam a blúzát, miközben forrt közöttünk a levegő. Itt persze eszem ágában sem volt megállni, ujjaim rögtön továbbkúsztak a nadrágja gombjáig, ajkaim pedig a vállát borították be csókokkal. Vágyódó sóhajai még tovább szították bennem azt a bizonyos tüzet.

Miután sikeresen lekerültek rólunk az utolsó ruhadarabok, felemeltem Kristent a földről, két combja a derekam köré fonódott. Végig egymás szemébe néztünk, miközben lassan bementem vele a medencébe. Egy kicsit hideg volt a víz, de egyikünket sem érdekelte, a bennünk lévő izzás minden mást semmissé tett.

Gyengéden végigsimítottam szerelmem arcán, amit tökéletesen láttam a kora hajnali fényben. Szemei érzelmesen csillogtak, miközben az arcomat fürkészte. – Annyira csodás vagy – suttogtam hitetlenkedve, miközben hátrasimítottam az egyik tincsét. Végignéztem gyönyörű arcán, és nem értettem, hogy mivel érdemeltem ki ezt a lányt. Muszáj őt megtartanom, nem veszíthetem el…

Ajkaim ezúttal lassan kóstolgatták az övéit, miközben a medence falának döntöttem a testét. Kristen egyik keze a tarkómról lejjebb kúszott, finoman végighúzta ujjait a mellkasomon, míg el nem ért merev vágyamhoz. Egy nyögés hagyta el számat, mikor kezével lassan kényeztetni kezdett. Arcomat a nyaka tövébe temettem és ott halmoztam el apró, törődő csókokkal.

Nem bírtam tovább, muszáj volt éreznem őt. Újból a tekintetét kutattam, mire ő elmosolyodott és egy apró csókot nyomott a számra. Kezeim végigsimították az oldalán, miközben végre újból megéreztem forróságát magam körül.

Egyszerre nyögtünk fel, majd lassan mozogni kezdtem. Mindkettőnknek nehezére esett a lassú tempó, de nem akartam, hogy ilyen hamar vége legyen. Azt akartam, hogy kiélvezzük minden pillanatát, látni akartam, ahogy elragadja őt a gyönyör. Ahányszor csak Kristen türelmetlenül ringatni kezdte csípőjét, összefontam ujjainkat és gyöngéd csókkal nyugtattam le. Azelőtt persze sosem voltam ilyen a szexben, csak hajszoltam a saját kielégülésemet, na meg persze imponált, hogy a sok csaj egy csettintésre az enyém lett. Kristent viszont meg kellett hódítanom, vele rátaláltam önmagamra, megtanultam, hogy milyen egy másik embert magad elé helyezni minden körülmények között.

Hamarosan apró, szerelmes csókok között ért bennünket a beteljesülés. Miután egy kicsit lenyugodtunk, kiszálltunk a medencéből és lassan felöltöztünk. Kézen fogva sétáltunk előre, de még egyikünk sem akart bemenni. Leültem a teraszon lévő padra, Kris pedig elhelyezkedett az ölemben. Sűrű csókcsaták közepette csodáltuk a napfelkeltét, mígnem Kristen lassan elálmosodott és nyugovóra tért a karomban. Elmosolyodtam békés arca láttán, majd óvatosan felálltam és a karjaimba emeltem.

- Aludj csak – mormoltam halkan, majd egy apró csókot nyomtam a homlokára.

2011. november 20., vasárnap

23. fejezet - részlet


Itt egy kis részlet a következő részből :) Sajnálom, hogy ezen a héten elmaradt a friss, viszont remélem, helyette mind a moziban csücsültetek, szerény véleményem szerint elképesztően jó lett a Breaking Dawn :) Jó szórakozást ehhez a kis ízelítőhöz ;)
Abellana


Testemmel még jobban hozzátapadtam, és élveztem gyengéd csókjait. A következő pillanatban azonban felsikoltottam, ahogy hirtelen felállt és a karjaiba kapott.

- Mit művelsz? – kérdeztem nevetve.

- Ússzunk egyet – mondta fülig érő mosollyal, majd a lábamra állított, de a kezemet nem engedte el. Ujjaink összekulcsolódtak, ahogy a tenger felé húzott, mikor pedig elég mély volt a víz, újra a karjaiba vett, de ezúttal vele szemben voltam.

- Nem túl… bensőséges ez társaságban? – keresgéltem a szavakat, mire Rob vállat vont.

- Ugyan, mindannyian voltak már szerelmesek. Na jó, kivéve Tomot. De különben is, nem érdekel. A te hibád, a nap minden percében megőrjítesz. – Elmosolyodtam szavai hallatán, és egy csókért hajoltam felé. Ajkaink először puhán és gyengéden játszadoztak egymással, de idővel a csók egyre hevesebb lett. Olyan közel húzta testemet az övéhez, hogy szinte már összeolvadtam vele.

2011. november 13., vasárnap

Frissről

Sajnálom, de a mostani csütörtöki rész elmarad, ugyanis nemrég írtam, hogy a gépem eléggé haldoklik, és holnaptól javítani fogják, és fogalmam sincs, mikor kapom vissza. Mindenesetre azon leszek, hogy minél hamarabb hozhassak új részt, és előre is jó szórakozást azoknak akik ezen a héten mennek a Breaking Dawnra :)

Abellana

2011. november 10., csütörtök

22. fejezet


Sziasztok! :)
Itt is van a következő fejezet, remélem elnyeri a tetszéseteket, és ezúttal sikerül több kommentet összehozni. Minden héten sokat dolgozok a fejezetekkel, és általában mindössze pár véleményt kapok csak, jó lenne, ha többen is írnátok. Ez most hosszabb lett, úgyhogy tényleg reménykedem :D
Abellana


(Kristen)

Amikor reggel felébredtem, éreztem Rob testét magam mellett. Lassan kinyitottam a szemeimet és ránéztem. Ajkai imádnivaló mosolyra húzódtak, annyira aranyos volt, hogy az én arcomra is mosoly kúszott. Egyik kezével közelebb húzta arcomat az övéhez és egy apró csókot nyomott ajkaimra.

Hirtelen bevillant egy kép. Izgatottan húzom magam után Robot, majd kinyitok egy ajtót. Aztán egy következő kép. Ő határozottan a falnak dönt és szenvedélyesen csókol. A következő emlékképem már korhatáros volt, elöntötte a forróság az arcom.

- Te jó ég – nyüszítettem, majd rögtön a párnámba fúrtam a fejem. Rob persze csak nevetett. – Bárki ránk nyithatott volna! – mondtam ki hangosan a gondolataimat.

- Ó bébi, én próbáltalak leállítani – felelte Rob egy ártatlan mosollyal. – De aztán csak úgy letérdeltél elém és elkezdtél…

- Nenenenene! – szakítottam félbe a mondanivalóját enyhén hisztérikusan. De Rob megint csak elmosolyodott a reakciómon, majd szorosan magához húzott.

- Ugyan, nincs ebben semmi szégyellnivaló, fiatalok vagyunk, te meg elképesztően részeg voltál. Nem nyitott ránk senki, úgyhogy szerencsénk volt. És hidd el, számomra nagyon is élvezetes volt.

Felsóhajtottam, az arcom még mindig forrónak éreztem. De a zavartságom helyét lassan átvette az izgalom, ahogy eszembe jutott a tengerparti kirándulás. – Mikor indulunk Haylingbe? – kérdeztem.

- Délután. Két kocsiba férünk csak be, úgyhogy mi Lizzyvel és Tommal megyünk majd. Liz a haját fogja tépni – vigyorodott el.

- Hát nem is tudom… két óráig hallgatni egyfolytában Tom idióta és perverz beszólásait? Lehet, hogy félúton én is kiugrom – viccelődtem. Rob felnevetett elkínzott arcom láttán.

Nemsokára mindketten felöltöztünk, ő pedig hazament elintézni néhány dolgot az utazás előtt. Még nekem is beszélnem kellett anyával és össze kellett pakolnom néhány ruhát. Na meg kicsit takarítani sem ártott volna, nem akartam, hogy anyura maradjon az összes munka, miközben így is sokat dolgozik. Az ajtóban összefutottam Cameronnal aki épp Ashley-től jött haza.

- Téged errefelé is látni? – kérdeztem gúnyosan.

- Ennyire hiányzom hugi? – kacsintott rám. – Ne aggódj, a következő napokra úgyis össze leszünk zárva.

- Tudod mit? Hangolódj rá egy kicsit a tengerpartra… mondjuk mosogatással – javasoltam, mire Cam elfintorodott.

- Na nem – tiltakozott. – Én megbeszélem anyával, a rendrakás, mosogatás, meg ilyesmi részét rád hagyom inkább. Különben is, komoly gondjaim vannak! – Kétkedve pillantottam rá. Naná, komoly gond, persze… - Például a szexpartnerem elhatározta, hogy valami komolyabbat akar!

- Ó, istenem, katasztrófa! – játszottam meg a szörnyülködést. – Örülj neki, hogy kifogtál egy olyan csajt, mint ő! Régóta itt vagy már Londonban, ideje, hogy kezdj is valamit magaddal!

Cameron bosszús képet vágott, de nem érdekelt. Rávettem, hogy elmosogasson és beszéljen az anyánkkal, én pedig intéztem a többit. Büszke is voltam magamra, hogy mikor délután Rob értem jött, már mindennel készen voltam. Az volt a terv, hogy a többiek Kellan kocsijával mennek, úgyhogy nála találkoznak, mi pedig Lizzyéknél. Mikor kimentünk a ház elé, észrevettem, hogy a szemközti házból éppen Tyler lép ki egy szemeteszsákkal a kezében. Milyen rendes fiú…

- Indulhatunk hozzánk? – kérdezte Rob.

- Öhh… csak egy pillanat, mindjárt jövök. – Követte a tekintetem, és ahogy meglátta Tyler-t, arcára egy grimasz ült ki. De most nem törődtem ezzel. – Szervusz, Tyler! – köszöntem neki vidáman, miután átmentem az úton. Ő rám pillantott és elmosolyodott.

- Szia, Kris! Csak nem elutaztok valahová? – érdeklődött, pillantása a túloldalon lévő kocsi melletti bőröndökre esett.

- Hát, igen… pár napra lemegyünk Haylingbe, jó buli lesz. Csak meg akartam kérdezni, hogy minden rendben van-e.

- Igen, köszi – mosolygott rám. – Kezdenek rendbe jönni a dolgok.

- Ennek örülök – mondtam őszintén.

- Viszont… a barátod idegesnek tűnik. Nem nagyon tetszik neki, hogy velem beszélgetsz. – Pillantását Roberten tartotta, és én is hátratekintettem egy pillanatra.

- Ő csak… most egy kicsit türelmetlen – füllentettem. – Azt hiszem tényleg mennem kéne. – Tyler csak bólintott. Elköszönésként egy apró ölelést adtam neki, végülis mostanában olyan barátfélék lettünk. Visszamentem Robhoz, akinek az arcán látni lehetett, hogy mennyire idegesíti ez a pár perces beszélgetés Tylerrel.

- Ez meg mi volt? – kérdezte dühösen.

- Mire gondolsz? – értetlenkedtem.

- Látom elég jól megvagytok, nevetgéltek meg ölelgetitek egymást. Még jó, hogy nem hozod őt is és fekteted közénk este, hogy jóéjt-puszikat osztogass neki – fakadt ki Rob. Kis híján felnevettem.

- Elképesztő marhaságokat beszélsz – tromfoltam le. – Nehéz időszakban van most, a házukba betörtek, és sokat segít a szüleinek. Nem úgy van ez, ahogy gondolod. Ő nagyon is kedves srác, és felajánlottam neki, hogy segítek bármiben.

- Hurrá, majd az ágyába édesget! – emelte fel a hangját. A szemeimet forgatva ültem be a kocsiba, a kelleténél jobban becsapva az ajtót. Ő is ugyanezt tette. Magamban füstölögtem miközben elindultunk, nem tetszett Rob reakciója. Viszont mikor jobban belegondoltam, rájöttem, hogy mennyire féltékeny lennék, ha ő csinálná ezt egy másik lánnyal. Sajnos ez elkerülhetetlen velejárója egy kapcsolatnak. Megéri ezért haragudnom rá? Hiszen létezik még egy olyan húszéves pasi, aki folyamatosan meg tud lepni azzal, hogy mennyire szeret? Nem is kívánhatnék nála jobbat. Mikor leálltunk a házuk előtt, a kocsiban maradtunk és megvártuk Lizzyt és Tomot. Még mindig nem szólt egy szót sem. A lehúzott ablaknál könyökölt, mereven bámult ki a szélvédőn, hogy ne rám kelljen néznie. Még mindig nagyon dühös volt. Egyik keze még mindig a kormányon volt, odanyúltam és végigsimítottam alkarján, ő pedig lehunyta a szemét.

Két tenyere közé vette az én apró kezemet és egy puszit nyomott rá. Elmosolyodtam ettől, annyira aranyos volt. Egy csókért áhítozva felé hajoltam, ajkaink örömmel találtak ismét egymásra. Rob egyik kezét a tarkómra vezette, hogy még közelebb húzzon magához, miközben nyelve végigsimított ajkaimon. Csókja gyengéden becézgetett, majd’ elolvadtam az érzelmektől, amelyek átjártak. Azonban ezeket a pillanatokat is félbeszakította valaki…

- A kocsiban fogtok egymással játszadozni? – vigyorgott a szemöldökét vonogatva Tom, miközben behajolt a Rob melletti ablakon.

- Menj a fenébe – morgott rá Rob, majd feljebb húzta a kocsiablakot, Tom pedig sietősen kihúzta a fejét onnan. Miután mindketten elhelyezkedtek hátul, elindultunk és kezdetét vette a két órás út. Kellanék végig mögöttünk jöttek, és úgy terveztük, hogy nem állunk meg útközben, de Tom szinte öt percenként kitalált valami hülyeséget amiért muszáj volt megállnunk. Rob csak azért nem rakta ki a kocsiból, mert nála volt a nyaraló kulcsa. Végül mikor megérkeztünk, mindannyian szájtátva ámultunk a hatalmas ház láttán. Itt aztán biztos elférünk…

- Mondtam én, hogy klassz hely – vont vállat Tom. Izgatottan belevetettük magunkat a ház felfedezésébe és szobákat is választottunk magunknak. Elképesztő luxus uralkodott a házban és körülötte, nem elég, hogy a tengerpart mellett volt, a hátsó kertben egy hatalmas medence is terpeszkedett. A szoba, amiben Rob és én voltunk, szintén óriási volt. Az emeleten helyezkedett el, és egy apró terasz nyílt belőle, a kilátást pedig természetesen a tiszta, kék víz szolgáltatta. Látszott rajta, hogy nem állandó lakhelynek van berendezve, de szép volt és kényelmes.

Az első egy-két órát mind kihasználtuk arra, hogy kipakoljunk és kicsit berendezkedjünk, kora este, alkonyattájt pedig a fiúk tábortűzféleséget raktak a tengerparton. Én egy rövid farmernadrágban és egy egyszerű topban masíroztam le, mikor Rob meglátott összeráncolta a homlokát majd gyorsan lekapta magáról a pulcsiját és rám adta.

- Erre semmi szükség – mondtam hálás tekintettel.

- Az kéne még, hogy pont most beteg legyél… amúgy is rengeteg lesz a szúnyog, jobb ha rajtad marad.

- Köszönöm – feleltem halkan, mire ő egy apró, de törődő csókot nyomott ajkaimra. Nem sokkal később mind a tűz köré ültünk, felszerelkezve nem kevés sörrel. Nagyon jó hangulatban voltunk, a többiek a régebbi időkről sztorizgattak, mikor még nem ismertek engem, Camet és Nikkit. Jót nevettem a történeteiken, annyira jó, hogy pár évnyi elszakadás után most megint együtt voltak mind. Én nem is érezhettem volna jobban magam. Rob mögöttem ült, szorosan a karjai közt tartott, néha egy-egy csókot nyomott a nyakamra. Minden teljesen idilli volt… aztán Tom megszólalt…

- Van egy ötletem – ült ki az arcára perverz vigyor. – Játsszuk azt a játékot, hogy „én soha…”!

- Az meg micsoda? – kérdezte Nikki.

- Klasszikus ivós játék – felelte Ashley grimaszolva. – Valaki elkezd egy mondatot azzal, hogy mit nem csinált sohasem. Ha te már csináltad, innod kell.

- És én kezdem! – kiáltott fel Kellan izgatottan. Mindentudó vigyorát egy pillanatra rám és Robra villantotta, majd úgy tett, mint aki nagyon gondolkozik. – Én… még soha nem szexeltem a bár mosdójában.

A szemem összeszűkült, gyilkos pillantást vetettem rá. Tomból apró vihogás tört ki, de ő is meghúzta az üveget. Akárcsak Ashley. Utánuk pedig én és Rob. Kellan és Tom nem bírták magukban tartani a röhögésüket. Miután végre nem fulladoztak, Tomra került a sor.

- Na jó – dörzsölte össze két tenyerét. – Én még sohasem kiabáltam az utcán, hogy „fiúk, gyertek a bugyimba”!

- Egyetlen alkalom volt!! – tiltakozott Ashley. – És csak azért, mert nagyon leitattál!

Elnevettük magunkat, Ashley-t nem kell sokat bátorítani az ilyen hülyeségekhez. – Attól még megcsináltad, igyál! – utasította Tom, ő pedig grimaszolt egyet és engedelmeskedett. Ezután a fiúk direkt kiszúrtak szegény Ashley-vel, egyfolytában ivásra késztették. A végén Tom már olyanokat mondott, hogy még soha nem volt a neve Ashley, amire persze a drága szomszédnőmnek muszáj volt innia.

Jól szórakoztunk egész este és sokat nevettünk, azonban hajnali egy körül már kezdtünk elszállingózni. Cam feltámogatta Ash-t a szobájába, Nikki és Kellan is elvonultak, mi pedig úgy döntöttünk Robbal, hogy teszünk egy sétát. Mikor csendben elindultunk, megéreztem, hogy ő valamiért feszült, amin meglepődtem, hiszen ma nagyon jól éreztük magunkat.

- Valami baj van? – érdeklődtem halkan, miközben még szorosabban fogtam a kezét.

- Csak arra gondoltam, hogy… sajnálom, ahogy ma délután viselkedtem. Egyszerűen csak féltékeny lettem, valamiért nem tetszik nekem ez a Tyler. Látnod kellene hogy felvirul az arca, mikor meglát téged. Nem bánná, ha kikerülnék a képből.

Elgondolkodtam Rob mondandóján. Tyler mindössze azért örül nekem, mert most kell neki valaki, aki mellette van. – Rémeket látsz – sóhajtottam. – Csak barátként tekint rám, ahogy én is rá.

Rob szótlan maradt, a homokot bámulta továbbra is. Nagyon belemélyedt a gondolataiba. – Túl sok boldogság volt ez egy nyárra – mormolta csendesen.

- Ezt meg hogy érted? – kérdeztem ijedten.

- Jaj, Kristen – sóhajtott fel gondterhelten. – Veled annyira boldog vagyok, mint még soha eddig. Pedig nem igazán érdemlem meg, ezt elhiheted. Nem vagyok túl jó ember. Egyszer csak azon kapom majd magam, hogy elveszítelek…

Megálltam és szembefordultam vele. Arcát két kezem közé fogtam, hogy végre a szemembe nézzen, és közelebb araszoltam hozzá. – Ezzel én is így vagyok, soha nem voltam még ennyire boldog. Ha azt hiszed, hogy ezek után engem bárki más is érdekel, hát neked elmentek otthonról. És még hogy nem vagy jó ember? Ennél nagyobb hülyeséget még nem is hallottam tőled. Rob, amióta először találkoztunk, te különleges vagy számomra.

Rob komolyan a szemembe nézett, majd egyik kezével végigsimított az arcomon. – Nagyon szeretlek – suttogta, s még csillogó tekintete is ugyanezt sugallta felém. Mielőtt bármit is válaszolhattam volna, ajkait gyöngéden az enyémekre illesztette, én pedig boldogan simultam az ölelésébe. – Alig állsz már a lábadon – vigyorodott el Rob. – Késő van, menjünk fel.

Bólintottam, és egy utolsó apró csók után visszaindultunk. A tenger nyugtató morajlása hamar álomba ringatott…

2011. november 3., csütörtök

21. fejezet


Megérkezett a következő fejezet :) Remélem tetszeni fog, örülnék a véleményeknek!  (Ja és örüljetek: most egy kicsit Mike-szünet van ;) Másik dolog: mostanában rossz a gépem, így is csodálkozom, hogy eddig sikerült mindig időben hozni a részeket, úgyhogy ha jövő héten esetleg késlekednék, megpróbálom minél hamarabb felrakni.
Abellana


(Kristen)

A szemben lévő ház környéke tele volt rendőrökkel. Jobban megfigyelve észrevettem, hogy Tyler-t éppen egy rendőr kérdezgeti, a szülei pedig kicsit arrébb egy másikkal beszélgettek, miközben a kisöccse az anyukája lába mellett bujkált. Egyszer láttam eddig csak a teljes családot – a barátságos szülőket és a két-három éves kisfiút – de ennek ellenére felismertem őket.

Miután a Tylerhez beszélő rendőr abbahagyta a fiú kifaggatását, ő gondterhelten felsóhajtott majd mikor felnézett, meglátott engem. Egy apró, szomorkás mosoly jelent meg az arcán, miközben közelebb mentem hozzá.

- Tyler! Hát itt meg mi történt? – kíváncsiskodtam.

- Az éjszaka betörtek hozzánk – sóhajtotta. – Elég sok értéket elvittek az alsó szintről és fogalmunk sincs hogyan csinálták, itthon volt mindenki egész éjjel.

- Jaj, annyira sajnálom – mondtam együttérzően megsimogatva a karját. Ha a mi házunkba törtek volna be anyához, miközben egyedül volt otthon… bele se mertem gondolni. Tényleg nagyon sajnáltam Tyler családját, annyira kedves emberek. – Ha bármiben segíthetek, azonnal szólj – ajánlottam fel.

- Köszönöm, Kris. Ez nagyon kedves tőled. Már anyukád is felajánlotta. – És valóban, eddig észre sem vettem, de anyu és még pár másik szomszéd is itt volt, néhányat a rendőrök kérdeztek ki, mások Tyler szüleivel beszélgettek. Én még jó ideig ott maradtam, nem akartam cserbenhagyni őt. Egyedül akkor jöttem rá, hogy mióta is beszélgetek vele, mikor megcsörrent a telefonom. Lizzy neve volt a kijelzőn.

- Na találd ki, hogy ki jött végre haza – sikította izgatottan amint felvettem a mobilt. Elmosolyodtam a vidámságától.

- Lenne egy-két tippem – mondtam nevetve.

- Muszáj találkoznunk. Most. Azonnal.

- Hát gondolom lehet róla szó – feleltem bizonytalanul. Tylerre néztem aki mosolyogva figyelt engem. Örültem, hogy a beszélgetésünk legalább egy kicsit felvidította.

- Szuper. Pár perc és ott vagyok – közölte Liz szinte már gyerekes izgatottsággal, és mielőtt szólhattam volna, hogy inkább ne itt találkozzunk – habár a rendőrök már elmentek – letette a telefont.

- Gondolom most ideje menned – mondta Tyler megértő tekintettel. – Kösz, hogy itt voltál, Kristen.

- Most egy barátnőmmel találkozom aki ma ért haza Chicagóból, de később hívj fel. Tényleg szólj, ha tudok segíteni.

- Úgy lesz – ígérte Tyler. Elköszöntem tőle, majd átmentem a mi házunkba. Épp csak annyi időm volt, hogy egy kicsit összepakoljak a szobámban, mielőtt beállított Lizzy. Nagy izgalommal ugrottunk egymás nyakába, és rögtön csak úgy dőlt belőlünk a szó. Ő mesélt az egyhetes útról én pedig elmondtam mindent az eseménydús hétvégéről. Mindent.

- Hadd összegezzem. Az ex-pasid Londonba jött és most vissza akar kapni? – hüledezett.

- Ez így azért túlzás – tiltakoztam. – Nem kizárólag miattam jött és nem akar visszakapni, csak zavarja, hogy engem nem tudott megdönteni.

- Hogy tudtál leállni egy ilyen elmebeteggel? Persze én azt sem értem, hogy a bátyámmal hogy tudtál leállni, na de ez a Mike…

- Egy naiv idióta voltam – sóhajtottam. – Mindegy, lassan vége a nyárnak, nem zaklathat örökké. Vagyis hát remélem.

- Felejtsd el azt a hülyét! Ma lesz is rá alkalmunk, muszáj buliznunk egyet, végre újra teljes a banda!

- Kezdesz olyan lenni, mint Ashley – forgattam a szemeimet, de Lizzy csak nevetett. Viszont igaza volt, már rég nem voltunk mind együtt, úgyhogy nekem is megjött a kedvem egy esti kiruccanáshoz.

Az utóbbi napok feszültsége teljesen felgyülemlett bennem, Rob félresikerült utazása, a Mike-dolog… szükségem volt arra, hogy mindezt igazán levezethessem. Nagy lelkesedéssel kezdtem el készülődni, jóval több időt töltöttem el a tükör előtt, mint eddig egész életemben. Felvettem az egyik miniruhát – amit még Ash vetetett velem pár hete – fekete volt és hosszú ujjú, V-alakú dekoltázzsal. Felraktam a hozzá tartozó övet és egy hosszú nyakláncot, a hajamat pedig csak simán kiengedtem. A lábam viszont sajgott, mivel az utóbbi napokban magassarkút viseltem, ezért a fekete Converse-cipőmet vettem fel, ami nagyon is jól ment a ruhámhoz.

Mire kész lettem, Rob is megérkezett, én pedig boldog csókkal köszöntöttem rögtön. – Csak nem hipnotizált Ashley megint? – kérdezte mosolyogva. – Nem szoktál ilyen lelkes lenni.

- Ma valahogy ilyen kedvem van – vontam vállat. Rob nem kérdezősködött a hangulatváltozásomról, megvárta míg elvégeztem magamon az utolsó simításokat, majd elindultunk a többiekhez. Mikor megérkeztünk, mindenki ott volt, kivéve Ashley-t és Cameront – bár nem akartam tudni, hogy ők miért késnek – és Tom is csak nem sokkal utánunk érkezett meg. Akkor viszont úgy jött oda az asztalhoz, mintha ő lenne maga az Isten.

- Imádjatok, zseniális ötletem támadt! – vigyorgott ránk.

- Miért érzem úgy, hogy ez nem lesz olyan zseniális? – morogtam. Tom felsóhajtott, majd lehuppant közénk és Robra nézett.

- Mondd Robert, az asszony aki rabigába hajtott téged, valóban ennyire utál vagy csak rémeket látok? – kérdezte színpadiasan.

- Na bökd ki a remek ötletedet – felelte neki Rob a szemeit forgatva.

- Oké, most figyeljetek. Szóval anyámék egyik sznob haverjának van egy hatalmas nyaralója Haylingben. Holnap lekocsikázhatnánk oda pár napra mindannyian, már le van dumálva, addig maradunk ameddig akarunk. Hamarosan úgyis irány a kolesz, kell nekünk egy utolsó nagy buli!

El kell ismernem, ez tényleg nagyon jó ötlet volt. Elszabadulni a barátainkkal pár napra a tengerpartra… ráadásul távol Mike-tól. Mi lehetne ennél jobb? Örömmel egyeztünk bele mind, és már alig vártuk az utazást. Ez még jobban feldobott és még nagyobb lendülettel vágtam bele az ivászatba, mint máskor.

- Nem lesz ez egy kicsit sok? – suttogta Rob a fülembe. Egyik keze egy hajtincset simított a fülem mögé, a másik pedig a combomat simogatta. A hangja nem elítélő volt, csak jót akart nekem.

- Dehogyis – vágtam rá rögtön, de a nyelvem így is nehezen forgott. Rob kétkedve nézett rám, de most nem érdekelt, mivel csak azt éreztem, ahogy fellobban bennem a tűz érintései nyomán. Rögtön ajkaira vetettem magam, amin egy kicsit meglepődött de gondolkodás nélkül viszonozta a csókom. – Gyere velem – mondtam halkan, miközben kezemet az övébe csúsztattam és felállva magammal húztam őt.

- Kris, mit művelsz? – kérdezte meglepetten, de még mindig jött utánam. Én csak ajkaira tapasztottam a mutatóujjam, majd nevetve berángattam magammal a mosdóba.

(Rob)

Mivel ma én voltam sofőr, nem ittam az este folyamán, de Kristen ezt is bepótolta… és egész szépen becsiccsentett. Ezért is örültem, hogy én józan vagyok, legalább van aki vigyázzon rá. Viszont az meglepett, mikor egyszer csak maga után húzott, a cél pedig a női mosdó volt. Berántott az egyik fülkébe és rögtön a lényegre tért: apró kezei a nadrágom bontogatásával voltak elfoglalva.

- Kris, nem biztos, hogy ezt itt kéne… - nyögtem ki nehezen, mire ő csak felnevetett.

- Ó, valóban? – kérdezte kacéran, majd megmarkolta merev vágyamat, amitől kiszakadt belőlem az összes levegő. Nem akartam, hogy később majd megbánja, de mégis pasi vagyok, nem volt rám hatástalan az eddigi ténykedése. Ha ilyeneket csinált, hirtelen úgy éreztem magam, mint egy tapasztalatlan tini.

Kiszabadított a már feszülő nadrágomból, majd elém térdelt és szájába véve rögtön szopogatni kezdett. Fejemet hátravetve nyögtem fel, egyik kezem a hajába túrt, de nem irányítottam. Teljesen magába fogadott, megőrjített ajkai és keze kényeztetésével, még azon is elfelejtettem aggódni, hogy bárki bármikor beléphet. Lepillantottam rá, de már csak ettől is majdnem elsültem, valami elképesztő, hogy mit művel velem… Hirtelen a féltékenység egy szikrája is fellobbant bennem, mikor arra gondoltam, hogy hány pasi élvezhette már ezt korábban. Hiszen tudtam Kristenről, hogy másokkal is volt dolga előttem, attól függetlenül, hogy velem feküdt le először.

De nem hagytam, hogy ezek a gondolatok megmérgezzék a csodás pillanatokat, és Kristen sem hagyta, nem sokkal később ugyanis eljuttatott a csúcsra. Mosolyogva kúszott vissza ajkaimhoz, de kezei egy percre sem hagyták abba kényeztetésemet, éreztem, hogy ha így folytatja, nem sok időbe telik míg újra megkívánom.

- Kicsim, talán tényleg nem kéne, nem igazán vagy magadnál… - próbáltam győzködni.

- A francokat. Most én jövök. Itt akarom csinálni, és most azonnal akarom. – Kihívó tekintetét az enyémbe fúrta, egyik keze pedig még mindig rajtam mozgott. Hát csoda, hogy nem tudok neki ellenállni mikor ezt csinálja? Ezúttal én döntöttem őt a falnak és máris vadul csókoltam. Egyik lábát a csípőm köré fontam és a bugyiját félrehúzva tövig nyomultam forróságába. Muszáj volt hangos nyögését elfojtanom, nehogy valaki meghallja, így hát a szájára tapasztottam a tenyerem, ajkaim pedig nyakának érzékeny bőrét szívogatták. Határozott mozdulatokkal űztem magunkat a gyönyör felé – bár most főként az övére figyeltem, én az előbb megkaptam tőle mindent – elfojtott nyögései pedig még jobban felizgattak. Hamarosan nem túl szolid nyögések kíséretében érte őt az orgazmus, pár lökéssel később pedig én is követtem.

Pár pillanatig még kiélveztem, ahogy Kristen a karjaimban piheg, majd kihúzódtam belőle. Visszaigazítottam a ruháját, majd magamat is rendbe raktam és egy utolsó csók után visszamentünk az asztalhoz. Sokáig lehettünk távol, ugyanis egyeseknek feltűnt, hogy nem ültünk ott.

- Ejnye fiatalok, na de szabad ilyet? – vigyorgott ránk Kellan, mire Tom elröhögte magát. Kristen annyira részeg volt, hogy nem is érdekelte, csak elmosolyodott, pedig máskor fülig pirult volna. Viszont ezúttal engem sem érdekelt semmi, még mindig mámorban úsztam az előbbi események miatt.

Ezután nem sokáig maradtunk, amúgy sem lett volna sok értelme, mivel mindenki szétcsapta magát, és nem akartam, hogy Kris még többet igyon. Ahogyan őt ismerem, így is zavarban lesz reggel, ha emlékezni fog a mosdóban történtekre. De megvannak a módszereim arra, hogyan oszlassam majd el a zavarát…

Mikor megérkeztünk Kristenék házához, már szüksége volt egy kis támogatásra a lépcsőnél, ügyetlenül botladozott fel, de akárhányszor majdnem hátra esett, elkaptam, ő pedig nevetni kezdett. Hihetetlen, de még így is imádnivaló volt.

A szobájában leültettem az ágyra és felkapcsoltam az éjjeli lámpáját, mire rögtön nyafogni kezdett a fény miatt. Nem igazán volt már magánál, így kicsit nehéz volt lehúzni róla a ruháját és a cipőjét, de megoldottam és befektettem az ágyba, majd jól betakargattam. Ajkain apró mosoly jelent meg és felém nyújtotta egyik karját, jelezve, hogy feküdjek mellé. Felemeltem a takarót és meleg testét közel húztam az enyémhez, miközben befészkeltem magam. Ő már félig-meddig aludt.

- Szeretlek, Kristen – suttogtam, majd egy puszit nyomtam a hajába.

- Hmm… én is szeretlek – motyogta öntudatlanul, én pedig elmosolyodtam rajta. Egyenletes szuszogása lassan engem is elálmosított, míg végül mély álomba merültem.

2011. november 1., kedd

21. fejezet - részlet


Íme egy rövidke kis részlet a csütörtöki részből ;)

- Nem lesz ez egy kicsit sok? – suttogta Rob a fülembe. Egyik keze egy hajtincset simított a fülem mögé, a másik pedig a combomat simogatta. A hangja nem elítélő volt, csak jót akart nekem.

- Dehogyis – vágtam rá rögtön, de a nyelvem így is nehezen forgott. Rob kétkedve nézett rám, de most nem érdekelt, mivel csak azt éreztem, ahogy fellobban bennem a tűz érintései nyomán. Rögtön ajkaira vetettem magam, amin egy kicsit meglepődött de gondolkodás nélkül viszonozta a csókom. – Gyere velem – mondtam halkan, miközben kezemet az övébe csúsztattam és felállva magammal húztam őt.

- Kris, mit művelsz? – kérdezte meglepetten, de még mindig jött utánam. Én csak ajkaira tapasztottam a mutatóujjam, majd nevetve berángattam magammal a mosdóba.