22. fejezet

Sziasztok! :)
Itt is van a következő fejezet, remélem elnyeri a tetszéseteket, és ezúttal sikerül több kommentet összehozni. Minden héten sokat dolgozok a fejezetekkel, és általában mindössze pár véleményt kapok csak, jó lenne, ha többen is írnátok. Ez most hosszabb lett, úgyhogy tényleg reménykedem :D
Abellana

(Kristen)

Amikor reggel felébredtem, éreztem Rob testét magam mellett. Lassan kinyitottam a szemeimet és ránéztem. Ajkai imádnivaló mosolyra húzódtak, annyira aranyos volt, hogy az én arcomra is mosoly kúszott. Egyik kezével közelebb húzta arcomat az övéhez és egy apró csókot nyomott ajkaimra.

Hirtelen bevillant egy kép. Izgatottan húzom magam után Robot, majd kinyitok egy ajtót. Aztán egy következő kép. Ő határozottan a falnak dönt és szenvedélyesen csókol. A következő emlékképem már korhatáros volt, elöntötte a forróság az arcom.

- Te jó ég – nyüszítettem, majd rögtön a párnámba fúrtam a fejem. Rob persze csak nevetett. – Bárki ránk nyithatott volna! – mondtam ki hangosan a gondolataimat.

- Ó bébi, én próbáltalak leállítani – felelte Rob egy ártatlan mosollyal. – De aztán csak úgy letérdeltél elém és elkezdtél…

- Nenenenene! – szakítottam félbe a mondanivalóját enyhén hisztérikusan. De Rob megint csak elmosolyodott a reakciómon, majd szorosan magához húzott.

- Ugyan, nincs ebben semmi szégyellnivaló, fiatalok vagyunk, te meg elképesztően részeg voltál. Nem nyitott ránk senki, úgyhogy szerencsénk volt. És hidd el, számomra nagyon is élvezetes volt.

Felsóhajtottam, az arcom még mindig forrónak éreztem. De a zavartságom helyét lassan átvette az izgalom, ahogy eszembe jutott a tengerparti kirándulás. – Mikor indulunk Haylingbe? – kérdeztem.

- Délután. Két kocsiba férünk csak be, úgyhogy mi Lizzyvel és Tommal megyünk majd. Liz a haját fogja tépni – vigyorodott el.

- Hát nem is tudom… két óráig hallgatni egyfolytában Tom idióta és perverz beszólásait? Lehet, hogy félúton én is kiugrom – viccelődtem. Rob felnevetett elkínzott arcom láttán.

Nemsokára mindketten felöltöztünk, ő pedig hazament elintézni néhány dolgot az utazás előtt. Még nekem is beszélnem kellett anyával és össze kellett pakolnom néhány ruhát. Na meg kicsit takarítani sem ártott volna, nem akartam, hogy anyura maradjon az összes munka, miközben így is sokat dolgozik. Az ajtóban összefutottam Cameronnal aki épp Ashley-től jött haza.

- Téged errefelé is látni? – kérdeztem gúnyosan.

- Ennyire hiányzom hugi? – kacsintott rám. – Ne aggódj, a következő napokra úgyis össze leszünk zárva.

- Tudod mit? Hangolódj rá egy kicsit a tengerpartra… mondjuk mosogatással – javasoltam, mire Cam elfintorodott.

- Na nem – tiltakozott. – Én megbeszélem anyával, a rendrakás, mosogatás, meg ilyesmi részét rád hagyom inkább. Különben is, komoly gondjaim vannak! – Kétkedve pillantottam rá. Naná, komoly gond, persze… - Például a szexpartnerem elhatározta, hogy valami komolyabbat akar!

- Ó, istenem, katasztrófa! – játszottam meg a szörnyülködést. – Örülj neki, hogy kifogtál egy olyan csajt, mint ő! Régóta itt vagy már Londonban, ideje, hogy kezdj is valamit magaddal!

Cameron bosszús képet vágott, de nem érdekelt. Rávettem, hogy elmosogasson és beszéljen az anyánkkal, én pedig intéztem a többit. Büszke is voltam magamra, hogy mikor délután Rob értem jött, már mindennel készen voltam. Az volt a terv, hogy a többiek Kellan kocsijával mennek, úgyhogy nála találkoznak, mi pedig Lizzyéknél. Mikor kimentünk a ház elé, észrevettem, hogy a szemközti házból éppen Tyler lép ki egy szemeteszsákkal a kezében. Milyen rendes fiú…

- Indulhatunk hozzánk? – kérdezte Rob.

- Öhh… csak egy pillanat, mindjárt jövök. – Követte a tekintetem, és ahogy meglátta Tyler-t, arcára egy grimasz ült ki. De most nem törődtem ezzel. – Szervusz, Tyler! – köszöntem neki vidáman, miután átmentem az úton. Ő rám pillantott és elmosolyodott.

- Szia, Kris! Csak nem elutaztok valahová? – érdeklődött, pillantása a túloldalon lévő kocsi melletti bőröndökre esett.

- Hát, igen… pár napra lemegyünk Haylingbe, jó buli lesz. Csak meg akartam kérdezni, hogy minden rendben van-e.

- Igen, köszi – mosolygott rám. – Kezdenek rendbe jönni a dolgok.

- Ennek örülök – mondtam őszintén.

- Viszont… a barátod idegesnek tűnik. Nem nagyon tetszik neki, hogy velem beszélgetsz. – Pillantását Roberten tartotta, és én is hátratekintettem egy pillanatra.

- Ő csak… most egy kicsit türelmetlen – füllentettem. – Azt hiszem tényleg mennem kéne. – Tyler csak bólintott. Elköszönésként egy apró ölelést adtam neki, végülis mostanában olyan barátfélék lettünk. Visszamentem Robhoz, akinek az arcán látni lehetett, hogy mennyire idegesíti ez a pár perces beszélgetés Tylerrel.

- Ez meg mi volt? – kérdezte dühösen.

- Mire gondolsz? – értetlenkedtem.

- Látom elég jól megvagytok, nevetgéltek meg ölelgetitek egymást. Még jó, hogy nem hozod őt is és fekteted közénk este, hogy jóéjt-puszikat osztogass neki – fakadt ki Rob. Kis híján felnevettem.

- Elképesztő marhaságokat beszélsz – tromfoltam le. – Nehéz időszakban van most, a házukba betörtek, és sokat segít a szüleinek. Nem úgy van ez, ahogy gondolod. Ő nagyon is kedves srác, és felajánlottam neki, hogy segítek bármiben.

- Hurrá, majd az ágyába édesget! – emelte fel a hangját. A szemeimet forgatva ültem be a kocsiba, a kelleténél jobban becsapva az ajtót. Ő is ugyanezt tette. Magamban füstölögtem miközben elindultunk, nem tetszett Rob reakciója. Viszont mikor jobban belegondoltam, rájöttem, hogy mennyire féltékeny lennék, ha ő csinálná ezt egy másik lánnyal. Sajnos ez elkerülhetetlen velejárója egy kapcsolatnak. Megéri ezért haragudnom rá? Hiszen létezik még egy olyan húszéves pasi, aki folyamatosan meg tud lepni azzal, hogy mennyire szeret? Nem is kívánhatnék nála jobbat. Mikor leálltunk a házuk előtt, a kocsiban maradtunk és megvártuk Lizzyt és Tomot. Még mindig nem szólt egy szót sem. A lehúzott ablaknál könyökölt, mereven bámult ki a szélvédőn, hogy ne rám kelljen néznie. Még mindig nagyon dühös volt. Egyik keze még mindig a kormányon volt, odanyúltam és végigsimítottam alkarján, ő pedig lehunyta a szemét.

Két tenyere közé vette az én apró kezemet és egy puszit nyomott rá. Elmosolyodtam ettől, annyira aranyos volt. Egy csókért áhítozva felé hajoltam, ajkaink örömmel találtak ismét egymásra. Rob egyik kezét a tarkómra vezette, hogy még közelebb húzzon magához, miközben nyelve végigsimított ajkaimon. Csókja gyengéden becézgetett, majd’ elolvadtam az érzelmektől, amelyek átjártak. Azonban ezeket a pillanatokat is félbeszakította valaki…

- A kocsiban fogtok egymással játszadozni? – vigyorgott a szemöldökét vonogatva Tom, miközben behajolt a Rob melletti ablakon.

- Menj a fenébe – morgott rá Rob, majd feljebb húzta a kocsiablakot, Tom pedig sietősen kihúzta a fejét onnan. Miután mindketten elhelyezkedtek hátul, elindultunk és kezdetét vette a két órás út. Kellanék végig mögöttünk jöttek, és úgy terveztük, hogy nem állunk meg útközben, de Tom szinte öt percenként kitalált valami hülyeséget amiért muszáj volt megállnunk. Rob csak azért nem rakta ki a kocsiból, mert nála volt a nyaraló kulcsa. Végül mikor megérkeztünk, mindannyian szájtátva ámultunk a hatalmas ház láttán. Itt aztán biztos elférünk…

- Mondtam én, hogy klassz hely – vont vállat Tom. Izgatottan belevetettük magunkat a ház felfedezésébe és szobákat is választottunk magunknak. Elképesztő luxus uralkodott a házban és körülötte, nem elég, hogy a tengerpart mellett volt, a hátsó kertben egy hatalmas medence is terpeszkedett. A szoba, amiben Rob és én voltunk, szintén óriási volt. Az emeleten helyezkedett el, és egy apró terasz nyílt belőle, a kilátást pedig természetesen a tiszta, kék víz szolgáltatta. Látszott rajta, hogy nem állandó lakhelynek van berendezve, de szép volt és kényelmes.

Az első egy-két órát mind kihasználtuk arra, hogy kipakoljunk és kicsit berendezkedjünk, kora este, alkonyattájt pedig a fiúk tábortűzféleséget raktak a tengerparton. Én egy rövid farmernadrágban és egy egyszerű topban masíroztam le, mikor Rob meglátott összeráncolta a homlokát majd gyorsan lekapta magáról a pulcsiját és rám adta.

- Erre semmi szükség – mondtam hálás tekintettel.

- Az kéne még, hogy pont most beteg legyél… amúgy is rengeteg lesz a szúnyog, jobb ha rajtad marad.

- Köszönöm – feleltem halkan, mire ő egy apró, de törődő csókot nyomott ajkaimra. Nem sokkal később mind a tűz köré ültünk, felszerelkezve nem kevés sörrel. Nagyon jó hangulatban voltunk, a többiek a régebbi időkről sztorizgattak, mikor még nem ismertek engem, Camet és Nikkit. Jót nevettem a történeteiken, annyira jó, hogy pár évnyi elszakadás után most megint együtt voltak mind. Én nem is érezhettem volna jobban magam. Rob mögöttem ült, szorosan a karjai közt tartott, néha egy-egy csókot nyomott a nyakamra. Minden teljesen idilli volt… aztán Tom megszólalt…

- Van egy ötletem – ült ki az arcára perverz vigyor. – Játsszuk azt a játékot, hogy „én soha…”!

- Az meg micsoda? – kérdezte Nikki.

- Klasszikus ivós játék – felelte Ashley grimaszolva. – Valaki elkezd egy mondatot azzal, hogy mit nem csinált sohasem. Ha te már csináltad, innod kell.

- És én kezdem! – kiáltott fel Kellan izgatottan. Mindentudó vigyorát egy pillanatra rám és Robra villantotta, majd úgy tett, mint aki nagyon gondolkozik. – Én… még soha nem szexeltem a bár mosdójában.

A szemem összeszűkült, gyilkos pillantást vetettem rá. Tomból apró vihogás tört ki, de ő is meghúzta az üveget. Akárcsak Ashley. Utánuk pedig én és Rob. Kellan és Tom nem bírták magukban tartani a röhögésüket. Miután végre nem fulladoztak, Tomra került a sor.

- Na jó – dörzsölte össze két tenyerét. – Én még sohasem kiabáltam az utcán, hogy „fiúk, gyertek a bugyimba”!

- Egyetlen alkalom volt!! – tiltakozott Ashley. – És csak azért, mert nagyon leitattál!

Elnevettük magunkat, Ashley-t nem kell sokat bátorítani az ilyen hülyeségekhez. – Attól még megcsináltad, igyál! – utasította Tom, ő pedig grimaszolt egyet és engedelmeskedett. Ezután a fiúk direkt kiszúrtak szegény Ashley-vel, egyfolytában ivásra késztették. A végén Tom már olyanokat mondott, hogy még soha nem volt a neve Ashley, amire persze a drága szomszédnőmnek muszáj volt innia.

Jól szórakoztunk egész este és sokat nevettünk, azonban hajnali egy körül már kezdtünk elszállingózni. Cam feltámogatta Ash-t a szobájába, Nikki és Kellan is elvonultak, mi pedig úgy döntöttünk Robbal, hogy teszünk egy sétát. Mikor csendben elindultunk, megéreztem, hogy ő valamiért feszült, amin meglepődtem, hiszen ma nagyon jól éreztük magunkat.

- Valami baj van? – érdeklődtem halkan, miközben még szorosabban fogtam a kezét.

- Csak arra gondoltam, hogy… sajnálom, ahogy ma délután viselkedtem. Egyszerűen csak féltékeny lettem, valamiért nem tetszik nekem ez a Tyler. Látnod kellene hogy felvirul az arca, mikor meglát téged. Nem bánná, ha kikerülnék a képből.

Elgondolkodtam Rob mondandóján. Tyler mindössze azért örül nekem, mert most kell neki valaki, aki mellette van. – Rémeket látsz – sóhajtottam. – Csak barátként tekint rám, ahogy én is rá.

Rob szótlan maradt, a homokot bámulta továbbra is. Nagyon belemélyedt a gondolataiba. – Túl sok boldogság volt ez egy nyárra – mormolta csendesen.

- Ezt meg hogy érted? – kérdeztem ijedten.

- Jaj, Kristen – sóhajtott fel gondterhelten. – Veled annyira boldog vagyok, mint még soha eddig. Pedig nem igazán érdemlem meg, ezt elhiheted. Nem vagyok túl jó ember. Egyszer csak azon kapom majd magam, hogy elveszítelek…

Megálltam és szembefordultam vele. Arcát két kezem közé fogtam, hogy végre a szemembe nézzen, és közelebb araszoltam hozzá. – Ezzel én is így vagyok, soha nem voltam még ennyire boldog. Ha azt hiszed, hogy ezek után engem bárki más is érdekel, hát neked elmentek otthonról. És még hogy nem vagy jó ember? Ennél nagyobb hülyeséget még nem is hallottam tőled. Rob, amióta először találkoztunk, te különleges vagy számomra.

Rob komolyan a szemembe nézett, majd egyik kezével végigsimított az arcomon. – Nagyon szeretlek – suttogta, s még csillogó tekintete is ugyanezt sugallta felém. Mielőtt bármit is válaszolhattam volna, ajkait gyöngéden az enyémekre illesztette, én pedig boldogan simultam az ölelésébe. – Alig állsz már a lábadon – vigyorodott el Rob. – Késő van, menjünk fel.

Bólintottam, és egy utolsó apró csók után visszaindultunk. A tenger nyugtató morajlása hamar álomba ringatott…