34. fejezet - részlet

 

Sziasztok! :)
Először is köszönöm a véleményeket, és nagyon édesek vagytok, hogy sok sikert kívántatok a vizsgámhoz. Viszont kénytelen vagyok rossz hírekkel szolgálni. Azóta próbáltam megírni ezt a fejezetet, hogy szombat este holtfáradtan hazaértem, de egyszerűen nem tudtam írni, csak ennyit, amennyit most is kaptok részletként. Minden héten gépként írok, szóval egy kicsit kifulladtam. Sajnálom, nem akarok én is olyan író lenni, aki hónapokig nem frissel és szarik az összes olvasójára. Amint sikerül befejeznem, felkerül.
Abellana

(Kristen)

Hetek után először hazatérni és elmerülni a puha és kényelmes ágyamban egyszerűen maga volt a mennyország. Persze imádtam azt az önállóságot, amivel a kollégiumi életem járt, de már vártam a péntek délutánt, hogy visszajöhessek egy kicsit Londonba. Ezúttal mind visszajöttünk, amitől olyan lett minden, mint a nyáron.

Mikor megérkeztem, anyám rögtön faggatni kezdett, főként Robról, és nagyon örült, hogy újra együtt vagyunk. Aztán persze panaszkodott egy sort, hogy túl sovány vagyok, teletömött kajával és hagyta, hogy újra birtokba vegyem a szobámat. Nem sokkal később átmentem Camhez, aki a napokban költözött egy apró lakásba a belvárosban. Persze szanaszét volt minden, de a bátyám roppant büszke volt magára, hogy most már szinte igazi angol, még az akcentust is elkezdte próbálgatni, én meg inkább nem ábrándítottam ki.

33. fejezet

 

Ne haragudjatok, hogy csak most jön a következő rész, de előre szólok, hogy elég pocsékra sikeredett, mivel alig tudtam energiát és időt szánni a megírására. Ennek ellenére hosszabb lett, legalább ez kárpótoljon titeket. :D Nagyon örülnék a véleményeiteknek, bár már nem kérem, hogy írjatok, aki nem akar, úgy sem fog. Én viszont mindig örömmel olvasom őket.
Abellana

(Kristen)

- Mi a franc folyik itt? – kérdeztem ledöbbenve. Rengeteg gondolat kavargott az agyamban, és rögtön elkezdtem spekulálni. Mégsem találtam magyarázatot a látványra.

- Kris, ne akadj ki…

- Ne akadjak ki? De hát… ti ketten… és mióta… hogyan? – dadogtam össze-vissza, próbálván megérteni a helyzetet.

- Elmagyarázunk mindent – felelte Lizzy. – De meg kell ígérned, hogy egyelőre nem mondod el Robnak! Még nem tudhatja!

- Miért nem?

- Nos, utálom ezt mondani, de erősebb nálam – válaszolt Tom. – És a szobatársam is, úgyhogy éjszaka megfojthat egy párnával vagy valami. Olyanoktól védi a húgát, mint amilyen én vagyok. Vagy amilyen ő is volt még előtted. Ha ezt megtudja… nagyon ki fog akadni.

- Akkor mégis miért álltok neki itt smárolni, ha tudjátok, hogy bármikor lebukhattok? – tettem fel a kézenfekvő kérdést.

- Én mondtam neked, hogy legalább itt tartsunk távolságot – morogta Lizzy Tomnak.

- Egyszerűen nem bírtam ki – mosolygott rá édesen Tom, mire Liz arckifejezése ellágyult és megint elkezdték csókolgatni egymást.

- Elég legyen! – szóltam rájuk szinte hisztérikusan. A következő pillanatban pedig valaki kopogott. Az ajtóra vándorolt a pillantásom, majd vissza a párosra. – Na jó, ha már hazudnom kell Robnak, valamelyikőtök magyarázkodni fog. Még ma este! – jelentettem ki katonás szigorral, majd kinyitottam az ajtót. Rob és Kellan érkeztek meg.

Rob egy gyors csókkal köszöntött, majd meglátta Tomot és a húgát. – Hát ti? Együtt jöttetek?

- Nem – vágták rá rögtön mindketten. Én kis híján elnevettem magam, Rob pedig gyanúsan méregette őket. Kellan is köszönt nekik, aztán Tommal elkezdtek dumálni valamiről. Én viszont már nagyon is kíváncsi voltam a magyarázatra.

- Öhm, Liz… még nálam van az az izé, amit múltkor itt hagytál. Oda kéne adnom – köszörültem meg a torkom. Neki viszont nem esett le.

- De hát én nem is… - egy jelentőségteljes pillantással beléfojtottam a szót. – Jaaa, hogy az! Persze, menjünk be a szobádba.

A fiúk nem igazán vették észre a kis „fecsegésünket”, így hát észrevétlenül mentünk be a szobámba. Némán vártam, hogy Lizzy belekezdjen a mondókájába, és ő meg is tette. Hosszasan kifújta a levegőt, majd megszólalt.

- Oké, szóval… Tom az a srác, akiről ma beszéltem.

- De te nem bírtad őt! – mondtam ki a nyilvánvalót. – A hülye szövegeitől mindig kiborultál.

- Jó, tudom, de megismertem, hogy milyen valójában! Egyre többet kezdtünk el beszélgetni, még nyár végén. És akkor nem is volt még semmi. Mikor idejöttünk, valahogy megváltoztak a dolgok, másképp néztünk egymásra. Nem mondhatnám, hogy „hivatalosan” együtt vagyunk, és rajtad kívül nem is tudja senki. Még mi sem tudjuk, hogy mi ez.

- Liz, tudod, hogy Tom milyen! És előbb-utóbb meg fog téged bántani, akkor pedig a barátságotoknak is annyi!

- Ez nem olyan biztos – ellenkezett Lizzy. – Rob is megváltozott! Pedig ő még sokkal rosszabb volt Tomnál.

- De ők nem ugyanolyanok – feleltem. – Ez nem garancia arra, hogy Tom is teljesen megváltozott.

Lizzy felsóhajtott. – Én tudom, hogy megvan arra az esély, hogy ez rosszul végződjön. És ezért nem is tudhat még róla Rob. Ez tönkretenné a barátságát Tommal.

- Hát… ha biztos vagy benne, akkor egy szót sem szólok – vontam vállat, de közben kicsit aggódtam a barátnőmért, ismerve Tomot. Liz hálásan bólintott, majd kimentünk és csatlakoztunk a többiekhez, akik épp jót nevettek valamin. Közben Ashley és Nikki is megérkeztek.

- Jut eszembe, meg akartam kérdezni, hogy mi van Candyvel – mondta egyszer csak Tom, és közben Robra nézett, gondolom neki címezte a kérdést.

- Honnan veszed, hogy tudok róla bármit is? – kérdezte Rob, és a hangjában mintha lett volna valami figyelmeztető.

- Láttam, hogy összefutottatok a múlt héten – felelt Tom.

- Ki az a Candy? – fecsegtem közbe. Már csak a neve alapján sem hangzott túl jól. Rob gyilkos pillantást vetett Tomra, aki viszont rá sem hederített, inkább válaszolt nekem.

- Egy csaj, aki már keresztülment fél Londonon. Mondhatnám úgy is, hogy lovagolt – kacsintott, mire én elnyomtam egy grimaszt. – Persze nem Candy az igazi neve. Képzelheted, hogy honnan kapta ezt a becenevet.

- Hát ez… csodálatos – morogtam dühösen. Voltak ötleteim, hogy Tom és Rob honnan ismerik. Ráadásul Rob összefutott vele a múlt héten, tehát a csaj ide jár. Az este hátralévő részében próbáltam úgy tenni, mint aki figyel a többiekre, de közben mégis ez a Candy járt a fejemben. Nem tehetek róla, de amikor eszembe jutott, hogy mit művelhetett Rob azzal a lánnyal… nem kicsit lettem féltékeny. Késő este a barátaink lassan szétoszoltak, de Rob velem maradt.

- Gondolom tudni akarsz a Candyvel való találkozásomról – szólalt meg, mikor már bent voltunk a szobámban.

- Semmit sem kell mondanod róla, ha nem akarsz – vontam vállat, miközben megpróbáltam nemtörődömnek tűnni. Belül viszont furdalt a kíváncsiság.

- Pár éve ismertem meg – felelt mégis. – Találkoztunk pár bulin, és múlt héten láttam őt, beszéltünk néhány szót, de ennyi.

- Lefeküdtél vele? – tettem fel a nyilvánvaló kérdést. Rob elfordította rólam a tekintetét és hirtelen nagyon érdekes lett valami a falon.

- Még jóval azelőtt, hogy megismertelek volna, igen – sóhajtotta. – De már nincs jelentősége. Egyáltalán nem érdekel, mert unalmas és hülye is. Ha apuci nem perkált volna súlyos összegeket, be se tehetné ide a lábát. Ne törődj vele, Kris – mosolygott rám nyugtatólag, majd karjait a derekam köré fonta. Én pedig el is felejtettem aggódó gondolataimat… legalábbis holnap reggelig.

(Rob)

Meg tudtam volna ölni Tomot, amiért neki éppen most kellett emlegetnie az egyik volt „barátnőmet”, miután Kris és én végre kibékültünk. De igazat mondtam, tényleg csak pár szót beszéltem vele a múltkor, és habár Candy elég nyomulós volt – mint mindig – próbáltam finoman lekoptatni. Valahogy nem értem, hogyan érdekelhetett régen egy ilyen lány, aki semmit sem tud az életről. Az én szememben a közelébe sem érhetett Kristennek. De ekkor még nem is sejtettem, hogy ennek holnap folytatása lesz.

Másnap megint eufórikus hangulatban ébredtem Kristen mellett. Délelőtt átmentem a mi szobánkba, hogy lezuhanyozzak és átöltözzek, és meglepő módon Tom megint nem volt sehol. Kezd kicsit furcsa lenni, hogy egyfolytában eltűnik, bár nála sosem lehet tudni. Biztos egy csaj alatt fekszik éppen… A különös viselkedését pedig az is alátámasztotta, mikor délután találkoztam vele az egyik közös óránkon és együtt jöttünk ki.

- Remélem tegnap nem kavartam be ezzel az egész Candy-üggyel – mondta. – Csak kicsúszott.

- Hát az tény, hogy befoghattad volna. De megvannak rá a módszereim, hogy eltereljem Kris figyelmét – feleltem egy perverz vigyorral, mire Tom felnevetett. – Apropó, ma reggel kinek az ágyában ébredtél részegen?

- Mi az, hogy kiében? A sajátoméban, természetesen! Csak korán elmentem. Úgy értem, hogy el a szobából, nem úgy ahogy gondolod – hadarta hipersebességgel, én pedig nem tudtam visszafojtani a röhögésem.

- Hát beléd meg mi a franc ütött? – kérdeztem még mindig nevetve.

- Belém ugyan semmi. Kristen mondott valamit?

- Mit mondott volna? – kíváncsiskodtam meglepődötten.

- Kicsoda?

- Hát Kristen! Te kérdezted, hogy mondott-e valamit.

- Én ugyan nem – vágta rá Tom rögtön, miközben összeszűkült szemekkel méregetett. Nem értettem semmit. De mielőtt rábeszélhettem volna barátomat, hogy fontolja meg az elmegyógyintézet lehetőségét, megjelent az imént említett. Engem egy vérpezsdítő csókkal köszöntött, majd értetlenül szemlélte Tomot, aki sokkosan bámult.

- Hát neki meg mi baja? – nézett rám Kristen. Mielőtt egy szót is kinyöghettem volna, Tom megszólalt.

- Most mennem kell, hogy… majd… izé… sziasztok – habogott össze-vissza, majd sarkon fordult és elviharzott.

- Túlságosan is furcsa mostanában – mondtam, miközben elindultunk, keresztülsétálva az egyik hatalmas udvaron. – Téged emlegetett.

- Fogalmam sincs miért – felelte Kris védekezően. – De hát ki is érthetné meg Tom észjárását…

- Rob! – hallottam meg hirtelen egy női hangot, és megfordultam, hogy lássam ki az. Csak ezt ne – nyögtem fel gondolatban.

- Jééh, Candy… szia – nyökögtem nagy nehezen, miközben éreztem, hogy Kristen megfeszül mellettem. Candy először figyelembe se véve engem, fogta magát, és úgy vetette magát Kristenre mintha évszázados barátnők lennének, majd bemutatkozott neki.

- Szia, Candy vagyok! Igazából Megan, de mindenki csak Candynek hív, régi becenév – hadarta teli vigyorral. Na igen, nem volt épp a legokosabb lány, de ami megkülönböztette a többiektől, hogy nem egy rosszindulatú lotyó, és nem rondít bele kapcsolatokba.

Kristen teljesen lesokkolva bámult rá, majd mintha észhez tért volna. – Én meg… Kristen… Robnak a…

- A barátnőm – fejeztem be helyette a mondatot. Candy tátott szájjal bámult rám, majd nekiállt sikongatni.

- El sem hiszem, nem semmi csaj vagy, ha Rob kapcsolatba hajtja a fejét miattad – mosolygott rá Kristenre, amitől nekem is muszáj volt elmosolyodnom. Ennél igazabb dolgot nem is mondhatott volna, Kris persze csak szerénykedett. – Amúgy csak köszönni akartam, viszont valamikor tökre el kéne mennünk együtt valahova – mondta mindkettőnknek.

- Hát persze – villantott rá Kristen egy ragyogó mosolyt, ahogy az illendőség diktálta. De kételkedtem benne, hogy tényleg elmúlt a féltékenysége. Miután Candy elköszönt, Kris dühösen felém fordult.

- Te komolyan róla beszéltél mikor azt mondtad, hogy már nem érdekel? Erről a csajról? Ezt te sem gondolhatod komolyan, még én is megdugnám őt, Rob!

- Azért nem néz ki olyan jól – forgattam a szemeim a nyilvánvaló túlzáson.

- Ugyan, ne viccelj már – fújt mérgesen, majd karba tett kézzel elindult a szobája felé, mint egy sértődött kisgyerek.

- Nekem inkább te vagy az esetem – mosolyodtam el az imádnivaló durcázásán, utolérve őt.

- Nah persze – horkant fel. – Talán vak vagy de az a csaj ezerszer szebb nálam! – Miközben ezt mondta, idegesen beszáguldott a szobájukba, én pedig követtem. Már épp nyitotta volna a hálószobája ajtaját, mikor lefogtam a csuklóját és én magam löktem be, hogy aztán belülről az ajtónak döntsem.

- Fogalmad sincs róla, hogy mit beszélsz – morogtam dühösen, miközben egész testemmel az ajtónak szorítottam és haragos arcomat az övébe toltam. Ő teljesen döbbenten meredt rám, nem számított a hirtelen „dühkitörésemre”. – Hogy hiheted, hogy te nem vagy számomra legalább olyan kívánatos és olyan őrjítő mint az a liba? – Erőteljesen a fenekébe markoltam, ezzel is közelebb húzva magamhoz, mire egy apró nyögés szakadt fel ajkaiból. – A nap minden egyes percében vissza kell fognom a vágyaimat irántad, és te azt mered feltételezni, hogy egy olyan tucat csaj jobban tetszik nekem? – mormoltam a fülébe, kezem pedig fenekéről előre kúszott és máris a farmerja gombjánál járt. Villámgyorsan szabadítottam ki magamat is a már feszülő nadrágomból, majd egy erős lökéssel belé hatoltam.

Kristen éles sikolya hasított bele a csendbe, de most teljes mértékben biztos voltam benne, hogy az élvezettől, ugyanis éreztem is. Kezei befurakodtak a pólóm alá, körmei pedig a hátamba vájtak, miközben erőteljes lökéseim folyamatosan sodortak minket a megváltó gyönyör felé. Szándékosan nem fogtam vissza magam, ebben a szeretkezésünkben nem volt semmi gyengédség, még a csókok is vad harapásokkal gazdagodtak. Azt akartam, hogy elhiggye végre, ő semmivel sem kevesebb mint akár Candy, jobban kívánom őt, mint bárkit bármikor.

Miközben egyre közelebb kerültünk a véghez, végigsimítottam kívánatos testén – amit sajnos most a ruhák eltakartak előlem – egyik kezemmel pedig kigomboltam a blúzát, hogy hozzáférjek a melleihez. Ráhajoltam a tökéletes formákra és óvatosan szívogattam tejfehér bőrét, mire Kristenben mintha bekattant volna valami, és őrjítően kezdte el ringatni a csípőjét. Még jobban felizgatott és megéreztem, hogy nem bírom tovább. Mikor szerelmem egy hatalmas sikoly kíséretében ernyedt el karjaimban, megadtam magam a csodálatos beteljesülésnek. Hirtelen annyi energia szabadult fel bennem, hogy alig érzékeltem amint öklöm teljes erővel az ajtóba csap. Egyszerűen nem bírtam magammal, a gyönyör amit ez a lány okozott nekem, szinte félőrültté tett. Belenéztem elégedetten csillogó szemeibe, majd ezúttal olyan csókot adtam neki, ami nem csak a bennünk tomboló vágyat volt hivatott csillapítani, de kifejezte azt a végtelen szerelmet is, amit iránta érzek.

Ő viszont gonoszan felkacagott és a földre taszított, hogy aztán fölém kerekedve elkezdjen csípőjével újraéledő vágyamon körözni izgatóan. Elvigyorodtam a felismerésre, hogy egy szörnyet szabadítottam fel. A délután hátralévő részében ott folytattuk, ahol abbahagytuk…

----------------

Íme Candy aki nekem Megan Fox-ként él a memóriámban xD Valahogy így képzelem el őt.

A holnapi friss elmarad

Személyes okok miatt nem tudtam írni a héten, ráadásul jövő csütörtökön nyelvvizsgázom, de azon leszek, hogy azért tudjak nektek frisst hozni. Hozzáteszem, azért egy kicsit csalódott vagyok, hogy megint ilyen kevés komment lett, pedig azon küszködtem, hogy időre elkészüljön, de hát ez van ugyebár... :D