21. fejezet

Megérkezett a következő fejezet :) Remélem tetszeni fog, örülnék a véleményeknek!  (Ja és örüljetek: most egy kicsit Mike-szünet van ;) Másik dolog: mostanában rossz a gépem, így is csodálkozom, hogy eddig sikerült mindig időben hozni a részeket, úgyhogy ha jövő héten esetleg késlekednék, megpróbálom minél hamarabb felrakni.
Abellana

(Kristen)

A szemben lévő ház környéke tele volt rendőrökkel. Jobban megfigyelve észrevettem, hogy Tyler-t éppen egy rendőr kérdezgeti, a szülei pedig kicsit arrébb egy másikkal beszélgettek, miközben a kisöccse az anyukája lába mellett bujkált. Egyszer láttam eddig csak a teljes családot – a barátságos szülőket és a két-három éves kisfiút – de ennek ellenére felismertem őket.

Miután a Tylerhez beszélő rendőr abbahagyta a fiú kifaggatását, ő gondterhelten felsóhajtott majd mikor felnézett, meglátott engem. Egy apró, szomorkás mosoly jelent meg az arcán, miközben közelebb mentem hozzá.

- Tyler! Hát itt meg mi történt? – kíváncsiskodtam.

- Az éjszaka betörtek hozzánk – sóhajtotta. – Elég sok értéket elvittek az alsó szintről és fogalmunk sincs hogyan csinálták, itthon volt mindenki egész éjjel.

- Jaj, annyira sajnálom – mondtam együttérzően megsimogatva a karját. Ha a mi házunkba törtek volna be anyához, miközben egyedül volt otthon… bele se mertem gondolni. Tényleg nagyon sajnáltam Tyler családját, annyira kedves emberek. – Ha bármiben segíthetek, azonnal szólj – ajánlottam fel.

- Köszönöm, Kris. Ez nagyon kedves tőled. Már anyukád is felajánlotta. – És valóban, eddig észre sem vettem, de anyu és még pár másik szomszéd is itt volt, néhányat a rendőrök kérdeztek ki, mások Tyler szüleivel beszélgettek. Én még jó ideig ott maradtam, nem akartam cserbenhagyni őt. Egyedül akkor jöttem rá, hogy mióta is beszélgetek vele, mikor megcsörrent a telefonom. Lizzy neve volt a kijelzőn.

- Na találd ki, hogy ki jött végre haza – sikította izgatottan amint felvettem a mobilt. Elmosolyodtam a vidámságától.

- Lenne egy-két tippem – mondtam nevetve.

- Muszáj találkoznunk. Most. Azonnal.

- Hát gondolom lehet róla szó – feleltem bizonytalanul. Tylerre néztem aki mosolyogva figyelt engem. Örültem, hogy a beszélgetésünk legalább egy kicsit felvidította.

- Szuper. Pár perc és ott vagyok – közölte Liz szinte már gyerekes izgatottsággal, és mielőtt szólhattam volna, hogy inkább ne itt találkozzunk – habár a rendőrök már elmentek – letette a telefont.

- Gondolom most ideje menned – mondta Tyler megértő tekintettel. – Kösz, hogy itt voltál, Kristen.

- Most egy barátnőmmel találkozom aki ma ért haza Chicagóból, de később hívj fel. Tényleg szólj, ha tudok segíteni.

- Úgy lesz – ígérte Tyler. Elköszöntem tőle, majd átmentem a mi házunkba. Épp csak annyi időm volt, hogy egy kicsit összepakoljak a szobámban, mielőtt beállított Lizzy. Nagy izgalommal ugrottunk egymás nyakába, és rögtön csak úgy dőlt belőlünk a szó. Ő mesélt az egyhetes útról én pedig elmondtam mindent az eseménydús hétvégéről. Mindent.

- Hadd összegezzem. Az ex-pasid Londonba jött és most vissza akar kapni? – hüledezett.

- Ez így azért túlzás – tiltakoztam. – Nem kizárólag miattam jött és nem akar visszakapni, csak zavarja, hogy engem nem tudott megdönteni.

- Hogy tudtál leállni egy ilyen elmebeteggel? Persze én azt sem értem, hogy a bátyámmal hogy tudtál leállni, na de ez a Mike…

- Egy naiv idióta voltam – sóhajtottam. – Mindegy, lassan vége a nyárnak, nem zaklathat örökké. Vagyis hát remélem.

- Felejtsd el azt a hülyét! Ma lesz is rá alkalmunk, muszáj buliznunk egyet, végre újra teljes a banda!

- Kezdesz olyan lenni, mint Ashley – forgattam a szemeimet, de Lizzy csak nevetett. Viszont igaza volt, már rég nem voltunk mind együtt, úgyhogy nekem is megjött a kedvem egy esti kiruccanáshoz.

Az utóbbi napok feszültsége teljesen felgyülemlett bennem, Rob félresikerült utazása, a Mike-dolog… szükségem volt arra, hogy mindezt igazán levezethessem. Nagy lelkesedéssel kezdtem el készülődni, jóval több időt töltöttem el a tükör előtt, mint eddig egész életemben. Felvettem az egyik miniruhát – amit még Ash vetetett velem pár hete – fekete volt és hosszú ujjú, V-alakú dekoltázzsal. Felraktam a hozzá tartozó övet és egy hosszú nyakláncot, a hajamat pedig csak simán kiengedtem. A lábam viszont sajgott, mivel az utóbbi napokban magassarkút viseltem, ezért a fekete Converse-cipőmet vettem fel, ami nagyon is jól ment a ruhámhoz.

Mire kész lettem, Rob is megérkezett, én pedig boldog csókkal köszöntöttem rögtön. – Csak nem hipnotizált Ashley megint? – kérdezte mosolyogva. – Nem szoktál ilyen lelkes lenni.

- Ma valahogy ilyen kedvem van – vontam vállat. Rob nem kérdezősködött a hangulatváltozásomról, megvárta míg elvégeztem magamon az utolsó simításokat, majd elindultunk a többiekhez. Mikor megérkeztünk, mindenki ott volt, kivéve Ashley-t és Cameront – bár nem akartam tudni, hogy ők miért késnek – és Tom is csak nem sokkal utánunk érkezett meg. Akkor viszont úgy jött oda az asztalhoz, mintha ő lenne maga az Isten.

- Imádjatok, zseniális ötletem támadt! – vigyorgott ránk.

- Miért érzem úgy, hogy ez nem lesz olyan zseniális? – morogtam. Tom felsóhajtott, majd lehuppant közénk és Robra nézett.

- Mondd Robert, az asszony aki rabigába hajtott téged, valóban ennyire utál vagy csak rémeket látok? – kérdezte színpadiasan.

- Na bökd ki a remek ötletedet – felelte neki Rob a szemeit forgatva.

- Oké, most figyeljetek. Szóval anyámék egyik sznob haverjának van egy hatalmas nyaralója Haylingben. Holnap lekocsikázhatnánk oda pár napra mindannyian, már le van dumálva, addig maradunk ameddig akarunk. Hamarosan úgyis irány a kolesz, kell nekünk egy utolsó nagy buli!

El kell ismernem, ez tényleg nagyon jó ötlet volt. Elszabadulni a barátainkkal pár napra a tengerpartra… ráadásul távol Mike-tól. Mi lehetne ennél jobb? Örömmel egyeztünk bele mind, és már alig vártuk az utazást. Ez még jobban feldobott és még nagyobb lendülettel vágtam bele az ivászatba, mint máskor.

- Nem lesz ez egy kicsit sok? – suttogta Rob a fülembe. Egyik keze egy hajtincset simított a fülem mögé, a másik pedig a combomat simogatta. A hangja nem elítélő volt, csak jót akart nekem.

- Dehogyis – vágtam rá rögtön, de a nyelvem így is nehezen forgott. Rob kétkedve nézett rám, de most nem érdekelt, mivel csak azt éreztem, ahogy fellobban bennem a tűz érintései nyomán. Rögtön ajkaira vetettem magam, amin egy kicsit meglepődött de gondolkodás nélkül viszonozta a csókom. – Gyere velem – mondtam halkan, miközben kezemet az övébe csúsztattam és felállva magammal húztam őt.

- Kris, mit művelsz? – kérdezte meglepetten, de még mindig jött utánam. Én csak ajkaira tapasztottam a mutatóujjam, majd nevetve berángattam magammal a mosdóba.

(Rob)

Mivel ma én voltam sofőr, nem ittam az este folyamán, de Kristen ezt is bepótolta… és egész szépen becsiccsentett. Ezért is örültem, hogy én józan vagyok, legalább van aki vigyázzon rá. Viszont az meglepett, mikor egyszer csak maga után húzott, a cél pedig a női mosdó volt. Berántott az egyik fülkébe és rögtön a lényegre tért: apró kezei a nadrágom bontogatásával voltak elfoglalva.

- Kris, nem biztos, hogy ezt itt kéne… - nyögtem ki nehezen, mire ő csak felnevetett.

- Ó, valóban? – kérdezte kacéran, majd megmarkolta merev vágyamat, amitől kiszakadt belőlem az összes levegő. Nem akartam, hogy később majd megbánja, de mégis pasi vagyok, nem volt rám hatástalan az eddigi ténykedése. Ha ilyeneket csinált, hirtelen úgy éreztem magam, mint egy tapasztalatlan tini.

Kiszabadított a már feszülő nadrágomból, majd elém térdelt és szájába véve rögtön szopogatni kezdett. Fejemet hátravetve nyögtem fel, egyik kezem a hajába túrt, de nem irányítottam. Teljesen magába fogadott, megőrjített ajkai és keze kényeztetésével, még azon is elfelejtettem aggódni, hogy bárki bármikor beléphet. Lepillantottam rá, de már csak ettől is majdnem elsültem, valami elképesztő, hogy mit művel velem… Hirtelen a féltékenység egy szikrája is fellobbant bennem, mikor arra gondoltam, hogy hány pasi élvezhette már ezt korábban. Hiszen tudtam Kristenről, hogy másokkal is volt dolga előttem, attól függetlenül, hogy velem feküdt le először.

De nem hagytam, hogy ezek a gondolatok megmérgezzék a csodás pillanatokat, és Kristen sem hagyta, nem sokkal később ugyanis eljuttatott a csúcsra. Mosolyogva kúszott vissza ajkaimhoz, de kezei egy percre sem hagyták abba kényeztetésemet, éreztem, hogy ha így folytatja, nem sok időbe telik míg újra megkívánom.

- Kicsim, talán tényleg nem kéne, nem igazán vagy magadnál… - próbáltam győzködni.

- A francokat. Most én jövök. Itt akarom csinálni, és most azonnal akarom. – Kihívó tekintetét az enyémbe fúrta, egyik keze pedig még mindig rajtam mozgott. Hát csoda, hogy nem tudok neki ellenállni mikor ezt csinálja? Ezúttal én döntöttem őt a falnak és máris vadul csókoltam. Egyik lábát a csípőm köré fontam és a bugyiját félrehúzva tövig nyomultam forróságába. Muszáj volt hangos nyögését elfojtanom, nehogy valaki meghallja, így hát a szájára tapasztottam a tenyerem, ajkaim pedig nyakának érzékeny bőrét szívogatták. Határozott mozdulatokkal űztem magunkat a gyönyör felé – bár most főként az övére figyeltem, én az előbb megkaptam tőle mindent – elfojtott nyögései pedig még jobban felizgattak. Hamarosan nem túl szolid nyögések kíséretében érte őt az orgazmus, pár lökéssel később pedig én is követtem.

Pár pillanatig még kiélveztem, ahogy Kristen a karjaimban piheg, majd kihúzódtam belőle. Visszaigazítottam a ruháját, majd magamat is rendbe raktam és egy utolsó csók után visszamentünk az asztalhoz. Sokáig lehettünk távol, ugyanis egyeseknek feltűnt, hogy nem ültünk ott.

- Ejnye fiatalok, na de szabad ilyet? – vigyorgott ránk Kellan, mire Tom elröhögte magát. Kristen annyira részeg volt, hogy nem is érdekelte, csak elmosolyodott, pedig máskor fülig pirult volna. Viszont ezúttal engem sem érdekelt semmi, még mindig mámorban úsztam az előbbi események miatt.

Ezután nem sokáig maradtunk, amúgy sem lett volna sok értelme, mivel mindenki szétcsapta magát, és nem akartam, hogy Kris még többet igyon. Ahogyan őt ismerem, így is zavarban lesz reggel, ha emlékezni fog a mosdóban történtekre. De megvannak a módszereim arra, hogyan oszlassam majd el a zavarát…

Mikor megérkeztünk Kristenék házához, már szüksége volt egy kis támogatásra a lépcsőnél, ügyetlenül botladozott fel, de akárhányszor majdnem hátra esett, elkaptam, ő pedig nevetni kezdett. Hihetetlen, de még így is imádnivaló volt.

A szobájában leültettem az ágyra és felkapcsoltam az éjjeli lámpáját, mire rögtön nyafogni kezdett a fény miatt. Nem igazán volt már magánál, így kicsit nehéz volt lehúzni róla a ruháját és a cipőjét, de megoldottam és befektettem az ágyba, majd jól betakargattam. Ajkain apró mosoly jelent meg és felém nyújtotta egyik karját, jelezve, hogy feküdjek mellé. Felemeltem a takarót és meleg testét közel húztam az enyémhez, miközben befészkeltem magam. Ő már félig-meddig aludt.

- Szeretlek, Kristen – suttogtam, majd egy puszit nyomtam a hajába.

- Hmm… én is szeretlek – motyogta öntudatlanul, én pedig elmosolyodtam rajta. Egyenletes szuszogása lassan engem is elálmosított, míg végül mély álomba merültem.