2012. május 24., csütörtök

44. fejezet



Itt is lenne az utolsó előtti fejezet! Bárcsak azt mondhatnám, hogy nem ma csaptam össze, de az lenne igaz, sajnos nagyon kevés időm volt. Köszönöm az előző részhez írt véleményeket. Ehhez csak annyit, hogy nagyon fogtok utálni... :D Nem is mondok többet, inkább olvassátok. ;)
Abellana


(Rob)

Borzasztóan zúgni kezdett a fejem, mikor felébredtem. A másnaposság szörnyű átka. De legalább a saját ágyamban ébredtem. Lassan megfordultam, és rögtön megpillantottam magam mellett egy hosszú, szőke hajzuhatagot és a hozzá tartozó testet – méghozzá teljesen meztelenül. Elvigyorodtam, ahogy beugrott néhány emlék a tegnap estéről. Tom elhurcolt valami hülye bárba, ahol teljesen leittam magam. A szőkét felszedni szinte gyerekjáték volt, már vagy hetek óta nem jött össze egy dugás ilyen könnyen.

A csaj most mozgolódni kezdett, megfordult az ágyon és álmosan kinyitotta a szemét. Elvigyorodva a mellkasomra mászott, majd elkezdett csókolgatni. – Elképesztő volt az éjszaka. Életem legjobbja – nyávogta a fülembe.

- Remek, örülök – nyögtem ki, azon gondolkodva, hogyan koptassam le. Mi a francért nem elég egyiknek sem egyetlen éjszaka? Megköszörültem a torkom és finoman eltoltam a lányt. – Figyelj, nekem sajnos nemsokára el kell mennem, szóóóóval…

A csaj szerencsére fogta a jelet, és máris kipattant az ágyból. – Óh, hát persze, megértem! De ugye később felhívsz? Talán megismételhetnénk az éjszakát, mondjuk ma este! – ajánlkozott fel, miközben elkezdett felöltözni.

- Ja, naná, hogy felhívlak – feleltem fásultan. Ezt minden csajnak elmondom, de nem éreztem magam rossznak emiatt. Ezek a csajok pár ital után bárkinek szétteszik a lábukat, hamar túljutnak egy kis csalódáson.

Felkaptam magamra a padlón heverő ruháimat, egy perccel később pedig a szőke is elkészült az öltözködéssel. Elismerem, a nevüket azért megjegyezhetném. Finoman kitereltem az ajtón, majd le a lépcsőn. Az ajtó előtt visszafordult.

- Alig várom, hogy újra találkozzunk – vigyorgott rám. Na már, kislány, hová tetted a büszkeséged?

- Hát persze – feleltem elmosolyodva. Nem tudom elhinni, hogy beveszi a dumámat. Utoljára egy csókért hajolt felém, majd kilépett az ajtón.

- Mekkora egy pöcs vagy – szólalt meg hirtelen valaki, amint becsukódott a bejárati ajtó. Ijedten pördültem meg. Lizzy a konyhaajtónak dőlve állt. – Látom kihasználod, hogy anyáék elutaztak. Nem tudnál csak egyszer valaki normálisat kifogni?

- Jaj, hagyjál már – sóhajtottam fel. – Úgy baszogatsz ezzel a csajozás témával, mintha az anyám lennél.

- Bocs, hogy törődök veled, ha már a húgod vagyok – horkant fel.

- Köszi Liz, de erre semmi szükség – mondtam bűbájos mosollyal. Még hallottam a morgását, miközben felmentem a lépcsőn, de figyelmen kívül hagytam. Bemenekültem a szobámba, becsuktam az ajtót magam mögött és az ágyra zuhantam.

Felsóhajtottam a plafont bámulva. Tegnap végleg véget ért a középiskola, megvolt az alkoholtól és szextől nem mentes ünneplés. Nem kéne éreznem valamit? Nem kéne kiugranom a bőrömből, tudva, hogy előttem az egész nyár? Gondtalan és meggondolatlan fiatalnak kéne éreznem magam. Mégsem vagyok rá képes, és ez megrémiszt. Hirtelen elveszettnek érzem magam. Döbbenettel sújtott le rám a gondolat, hogy mennyire nem vagyok boldog.

Megráztam a fejem, mintha így kiűzhetnék belőle mindent. Nem akarok erre gondolni. felpattantam és a fürdőszoba felé vettem az irányt, hogy vegyek egy hideg zuhanyt.

Fogalmam sincs, hogy mennyi ideig álltam a víz alatt, de mikor kijöttem, a telefonom öt nem fogadott hívást jelzett. Mindegyik Tomtól, ez semmi jóra nem utal. Már épp készültem volna visszahívni, mikor újra rákezdett a mobilom…

- Mi ennyire fontos? – szóltam bele rögtön. El nem tudtam képzelni, hogy miféle hülyeséggel hív megint.

- Ezt. Nem. Fogod. Elhinni – mondta, nyomatékosítva minden egyes szót.

- Jó, majd igyekszem – forgattam a szemeimet, amit ő persze nem láthatott. – Mi van?

- Jessica ma Párizsba utazott! – jelentette be nagy izgalommal. Erre már felkaptam a fejem. Jessica az évfolyamunk egyik legjobb csaja volt, valószínűleg az egész iskola szívesen megdöntötte volna. Csakhogy a szülei előtt fenntartotta a jó kislány szerepét, így hát nem kurválkodhatott olyan feltűnően, mint a többi. Senkinek sem adta be a derekát. Nekem viszont majdnem sikerült, nem is akármikor. A tegnapi búcsúbulin csak egy hajszálon múlott, hogy nem őt hoztam haza. Az egész kibaszott évben azon voltam, hogy megkapjam. Erre ma ő Párizsba ment.

- Minek? – Ennyit tudtam kinyögni.

- A szüleivel ment vakációzni, de ez még mind semmi. Azt is pontosan tudom, hogy hol lesz ma este! Egy nagy puccos eseményen valami barátaiknál. Anyámék erről dumáltak ma reggel – hadarta izgatottan.

- Jó, és? – sóhajtottam fel. – Ugye tudod, hogy Párizs az nem London egyik városrésze? Nem állíthatunk csak úgy be oda. Sőt, képzeld! Még csak nem is Angliában van!

- Hahaha, röhög a májam – morogta. – Tudom, hogy hol van Párizs! Hát nem érted, Rob? Itt a nagy esély! Odamegyünk, beállítunk a partira, és akkor tuti megkapod a csajt! Én meg felszedek valami francia bigét és mindenki boldog!

Szinte hallottam, ahogy vigyorog. – Tom, eszednél vagy egyáltalán? Nem fogok Párizsba repkedni egy csaj miatt!

- Ez nem egy csaj, ez Jessica! Akit egész évben próbáltál gerincre vágni, de most tényleg itt az esély!

- Hát te megvesztél… - jelentettem ki hitetlenkedve. Ez már nem az első alkalom, hogy ezt mondom Tomnak.

- Ugyan miért? – horkant fel. – Képzeld el, hogy így kezdjük a nyarat! Felülünk egy Párizsba tartó gépre, belógunk egy sznob bulira, megkapod az áhított csajt! Hát mikor legyünk felelőtlenek, ha nem most? Felejthetetlen éjszaka lesz!

Már majdnem újra belekezdtem a „Tom látogass meg egy orvost…” kezdetű monológomba, de mégsem tettem. Egész reggel bennem volt valami furcsa érzés, valami elkeserítő és rossz érzés. Mi van, ha éppen erre van szükségem? Hogy kitomboljam magam… és Tomnak ebben tényleg igaza van, ki büszkélkedik olyan régi sztorikkal, hogy Párizsba utazott egy éjszakára és belógott valami elit partira? Itt az idő a meggondolatlanságra!

- Tudod mit? Legyen! – vágtam rá.

- Most komolyan?? – szólalt meg Tom pár oktávval magasabb hangon a meglepődöttségtől.

- Komolyan. Vágjunk bele, menjünk Párizsba!

Tom beleüvöltött a telefonba. – Fasza! Két óra múlva ott vagyok, annyi pénzt hozz, amennyit tudsz! – Amint kiadta ezeket az utasításokat, le is rakta a telefont. Nekem pedig egy csapásra jobb lett a kedvem. Éreztem, hogy ez kell nekem. Éreztem, hogy ma este egy elképesztő nyár fog elkezdődni.

Legidiótább barátom betartotta az ígéretet, két órával később megjelent és beviharzott a házba. – Minden készen áll? – kiabálta, mellőzve a köszönést.

- Minden – bólintottam rá, majd máris kifelé vettük az irányt.

- Rob!! Mégis hová mész? – kiáltott utánam Lizzy, én pedig visszadugtam a fejem az ajtón.

- Hát Párizsba, butus – feleltem a legtenyérbemászóbb vigyorommal, majd villámgyorsan becsaptam magam mögött az ajtót és Tommal kocsiba ültünk. Tudtam, hogy ebből kisebb balhé lehet később, de most leszartam. Mit aggódjak, ha vár rám Párizs?

Mikor befutottunk a reptérre és Tom zihálva kért jegyet a következő Párizsba tartó gépre, a pult mögött ülő nő úgy nézett ránk, mintha szökött elmebetegek lennénk. Nem csodálom, kezdtem is úgy érezni magam. – Dehát az öt perc múlva indul – fintorgott a nő.

- Akkor meg mit tököl, adja már! – kiabált rá Tom szegény csajra, mire ő felhúzta az orrát. Míg a gépét nyomogatta, Tom idegesen dobolt az ujjaival. A nő szinte felnyársalta őt a tekintetével. De egyikünket sem érdekelte, hiszen percek múlva már úton voltunk Franciaországba…

***

- Mesésen nézek ki öltönyben – vigyorgott saját magára Tom a tükörben. – Sokkal jobban, mint te.

- Pff… azt csak szeretnéd, Don Juan – feleltem fellengzősen. – Gondolod, ennyi elég lesz, hogy bejussunk?

- Naná – mondta magabiztosan. – Hozzácsapódunk valami öregekhez, észre se fogják venni, hogy nem vagyunk odavalóak, mert öltöny van rajtunk. Aztán megkeresed a csajt, benyögsz neki valami nyálas dumát, ő meg a karodba fog omlani, meglátod.

- Ha lebukunk ma este, kicsinállak – szólaltam meg fenyegetőzve.

- Persze, persze – legyintett Tom, de nem is figyelt rám, csak tovább csodálta magát. Végül megigazította a csokornyakkendőjét és felém fordult. – Indulhatunk végre?

Nem sokkal később megérkeztünk. Az egyik legelőkelőbb hotelben volt ez a bizonyos parti, szörnyen puccos volt, még annál is puccosabb, amiben mi szálltunk meg. Őszintén szólva annyira sokan voltak, hogy szinte gyerekjáték volt bejutni. Annál nehezebb volt viszont a célszemélyre vadászni. Tommal elvegyültünk egy ideig, aztán leálltunk a terem szélén.

- És most mégis mit akarsz csinálni? – kérdeztem, várva a következő „zseniális” ötletet. Azonban választ már nem kaptam, ugyanis megjelent mellettünk két férfi. Jéé, mégis csak fizetik valamiért a biztonságiakat, ha már mindenkit beengednek ide…

- Qu'est-ce tu fais ici? – morogta mély hangon az egyik. Egy szavát sem értettük, de az arcáról könnyen leolvastuk a lényeget… lebuktunk.

- Ott egy egyszarvú! – kiáltott fel Tom a pasi háta mögé mutogatva. Mindketten hátranéztek, vagy azért, mert nem értettek angolul, vagy csak ennyire hülyék voltak. – Futás – mondta nekem, és mire a két férfi visszanézhetett volna, mi már kint lihegtünk.

- Egyszarvú?? Most komolyan?? – néztem rá idiótán.

- Működött, nem? – védekezett széttárt karokkal.

- Ez pocsék ötlet volt – mondtam, majd elröhögtem magam. Annyira abszurd volt az egész este, nem tudtam nem nevetni. Azt hittük buli lesz ez a spontaneitás, de végül egy képzeletbeli egyszarvú mentett meg minket. – Na jó, tudod mit? Nem kell, hogy tönkremenjen az éjszaka! Menjünk el valahova inni, szórakozzunk, ha már Párizsban vagyunk!

Tom az órájára nézett. – Már éjfél is elmúlt, a jó csajokat már rég gerincre vágta valaki – felelte lebiggyesztett ajkakkal. – Visszamegyek a szállodába. Nem jössz?

Felsóhajtottam. – Nem, inkább sétálok egyet. Aztán reggel a legelső géppel visszamegyünk Londonba, értetted? Nincs több idióta ötlet!

- Zseniális ötlet volt – legyintett Tom, majd további szó nélkül elindult. Én is, csak azzal a kivétellel, hogy fogalmam sem volt merre megyek.

Párizs gyönyörű és hangulatos volt így éjszaka, jól esett kiszellőztetni a fejemet. És én hülye még azt hittem, hogy ma elkezdődik valami. Egy fantasztikus nyár, naná… max álmaimban. Feljegyeztem magamnak, hogy soha többet ne adjam be a derekam Tom hülye ötleteinek. Fogalmam sincs, hogy mennyi ideig sétálgattam, mire odaértem az Eiffel-torony elé.

Máskor talán elbűvölt volna a látvány, de ma nem. Egy másik látvány babonázott meg. Megpillantottam a leggyönyörűbb lányt, akit valaha láttam.

8 megjegyzés:

  1. Szia!

    Ez nem volt szép. Attól függetlenül nagyon tetszett a feji. Ezáltal megismerhetjük Rob múltját, és az első találkozást Rob szemszögéből.

    Várom a folytatást.

    Nóci

    VálaszTörlés
  2. na jó,én ezt most nem értem.ezt mondjuk elolvastam volna egy második résznek ,de utolsó előttinek????ugye nem azt akarod mondani,hogy csak álmodták az eddigieket vagy mit tudom én mi van :)))
    a feji amúgy szupi csak még mindig nem értem.
    talán majd a többi komi után felfogom.
    szia
    a.n

    VálaszTörlés
  3. a.n :)
    Nem álmodtak semmit, ne aggódj :D Azért ez az utolsó előtti rész, mert szerettem volna bemutatni, hogy Rob mennyit változott az egész történet alatt. Ez egy aprócska betekintés a Kristen előtti életébe, ahol ő nem igazán találja magát és nem is igazán becsüli a lányokat akikkel lefekszik. Szerettem volna, ha látjátok a különbséget a régi Rob és az új között, aki Kris miatt lett jobb, és aki hamarosan férj lesz, meg talán (!) apa is. :) Tudom, hogy kiszúrás most beletenni ezt a részt a történetbe, de a fent írtak alapján szerintem érthető.

    Hűű, na jó, nem tépem többet a számat. :D Egyébként sejtettem, hogy lesznek páran, akik nem értik, nincs ezzel semmi gond :)

    Abellana

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Noha nem jutottunk előbbre a történetben, nekem nagyon tetszett, mikor el kezdtem olvasni, h Rob vmi szőkével ébredt, már kezdtem megrémülni, de aztán, h benyögte, ezt a "vége a középiskolának" gondolatot, meg is nyugodtam, hiszen ez csak egyet jelenthetett, h ez visszatekintés, de még milyen! :)
    A "láthatatlan egyszarvú" meg aztán végképp tetszett, ahhoz képest, h mindezt 1 nap alatt írtad, le a kalappal, imádtam minden sorát, már alig várom az utolsó fejezetet! Puszi

    VálaszTörlés
  5. ohh így már mindent értek,köszönöm!!látom megint csak én voltam érthetetlen.
    ahogy írtam a feji ettől függetlenül tényleg szupi,és várom az utolsó részt.
    szia
    a.n

    VálaszTörlés
  6. :)))))))))))))
    Istenkém!! :) Ez annyira jó volt így!!!
    Bár be kell vallanom, hogy először, komolyan levert a víz, mikor azt olvastam, hogy Rob mellett egy szőke van... Áááááááhh!
    Aztán mikor Tom megjelent kezdett helyrejönni minden a fejemben, és akkor tudatosult, hogy Hála az égnek ez csak egy visszaemlékezés!! :)
    Őszintén IMÁDOM!!!! és egyáltalán nem bánom, hogy ilyen folytatással leptél meg minket!!! :)
    Gratulálok!! nagyon tetszik!!!! :)
    Akkor hát, nincs más hátra, mint a vége! :O :) :(
    Nem is tudom, de hirtelen mindent érzek ettől a gondolattól! :)
    Viszont alig várom, hogy végre olvashassam!!! :)
    Szép volt!!! :)
    Gratulálok!!!
    Pusziiiiiiiiiiiiii

    VálaszTörlés
  7. Szia!
    Az elején kicsit megijedtem, hogy Rob bebújt egy szőkeség mellé, mikor kilátásban van egy babóca. Aztán ugrott be, hogy ez csak emlék lehet, de nem tudom, mi hozhatta elő.
    Nagyon kíváncsi vagyok, mit hozol a végére.

    VálaszTörlés
  8. Szia!
    Most ez meg mi??
    Rob szemszögéből az első találkozás?? Ez szerintem elment volna 2. fejinek. Nem utosóelőttinek!!!
    Az elején megijedtem ám! Teljesen más kezdést vártam! El nem tudtam képzelni mi a jó élet történhetett hogy már valami szőke picsát dugott...
    Most az utolsó feji meg Rob szemszöges lesz és úgy fog kezdődni hogy: ahogy felidézte az első találkozásukat, már akkor abban a pillanatban ahogy meglátta beleszeretett, mennyi mindenen keresztül mentek, most meg már gyerekük lesz... stb? :P
    Háát most komolyan nemtom mire számítsak... xD
    Várom a kövit!!
    Puszi, Orsy

    VálaszTörlés