18. fejezet

Íme itt lenne az új fejezet :) Részletet nem kaptatok, mivel a kommentek számából jól látszik, hogy hiába fáradtam volna vele... mindegy, remélem most megtiszteltek a véleményeitekkel, amiket mindig örömmel olvasok :)
Abellana

(Kristen)

A péntek estét nem úszhattuk meg, hiába mentegetőztem Ashley-nek, hogy egy ilyen borzalmas reggel után most Rob és én inkább kettesben szórakoztunk volna… őt ez sem hatotta meg.

- Ugyan már, Kristen – győzködött a telefonon keresztül. – Hát ez nem egy újabb ok az ünneplésre? Rob itthon van és ráadásul még él is!

- Ó, hogy én milyen kiváltságos vagyok… - morogtam közbe.

- Naaaa, kérlek. Gyertek le ma este, itt lesz Cam is.

- Még egy ok, hogy ne menjek. Egész nap bámulhatom Cameront, és nekem közel se olyan élvezetes, mint neked, Ashley.

- Gonosz vagy. De én megbocsátom – trillázta barátnőm jókedvűen.

- Jól van – sóhajtottam fel megadóan. – Ott leszünk, most örülsz?

- Végtelenül – felelte Ashley, én meg tudtam, hogy hatalmas vigyor feszül az arcán. Hát igen, így kell csúfondárosan elveszteni egy csatát ellene… Így hát este Robbal elindultunk a törzshelyünkre, hogy csatlakozzunk a többiekhez. Viszont nem akartam „alulöltözött” lenni, ezért előtte tettünk egy kitérőt hozzánk, hogy lecseréljem a farmer-póló összeállításomat valami más öltözékre. Mikor beléptünk az ajtón, rögtön kiderült, hogy csak anya van itthon.

- Nem számítottam rád, szívem – mosolyodott el. – A bátyád épp most ment el Ashley-vel.

- Igen, mi is hozzájuk megyünk, csak előbb át akartam öltözni – magyaráztam. Anyám a mellettem álldogáló Robra sandított, és egy megenyhült mosolyt küldött felé is.

- Örülök, hogy minden rendben ment ma reggel – paskolta meg a vállát, mire Rob félszegen elmosolyodott. Olyan hihetetlenül édes volt, legszívesebben most azonnal nekiestem volna, de nem biztos, hogy anyu értékelte volna.

- Köszönöm, Jules – felelte, majd felrángattam magammal a szobámba. – Anyukád nagyon őszintének tűnt – mondta nekem Rob, miután becsuktam az ajtót.

- Hát persze – feleltem magától értetődően. – Kedvel téged és látta, hogy milyen voltam amikor hallottam róla, hogy… tudod.

Rob nagyon elgondolkozott valamin, miközben én feltúrtam a ruhásszekrényemet, valami szexisebb ruha után kutatva. Miután megtaláltam amit kerestem, odaléptem elmélkedő szerelmemhez és egy aprócska csókot nyomtam ajkaira. – Csak pár percet kérek – mondtam bocsánatkérően.

- Itt várlak – válaszolt mosolyogva, én pedig bevonultam a fürdőbe, hogy átöltözzek, kisminkeljem magam, és kezdjek valamit a hajammal is.

(Rob)

Elállt a lélegzetem ahogy Kristen kilépett a fürdőből. Tátott szájjal bámultam az alakjára simuló extra rövid ruhát, ami szabadon hagyta a vállait és láthatóvá tette hosszú, szexi lábait. – Azt a rohadt… - suttogtam, szemem még mindig őt pásztázta. Ő csak elmosolyodott, odajött hozzám és az ölembe helyezkedett. – Elképesztő vagy – mondtam teljes áhítattal, miközben végigsimítottam selymes combjain, hogy aztán két kezem megállapodjon a fenekén.

- Te meg nagyon is elfogult – mosolygott Kristen, de az arca egy árnyalattal pirosabb lett.

- Azt kötve hiszem – ellenkeztem. – Alig várom, hogy hazamenjünk és letépjem rólad ezt a ruhát – súgtam érzékien a fülébe, majd vadul lecsaptam ajkaira. Kris beletúrt a hajamba, csípőjét pedig ringatni kezdte érte vágyódó testrészem fölött. Cserébe egy apróbb harapást kapott, combjait pedig erősen megmarkoltam, hogy esélye se legyen tovább szítani bennem a tüzet, mielőtt itt helyben leteperem és sosem jutunk el a bárba.

- Már én is alig várom – suttogta közvetlenül a fülembe, majd a fülcimpámat harapdálta. Istenem, ma még megőrjít ez a lány… hogy a fenébe fogom kibírni azt a néhány órát, miközben minden kan megbámulja majd? Nehezen, de végül elindultunk, habár ezúttal a szokásosnál gyorsabban hajtottam, hogy előbb odaérjünk. Túl nagy volt a kísértés, hogy leálljak az út szélén és magamévá tegyem a mellettem ülő tüneményt, aki az előbb olyan csúnyán felhúzott.

Mikor megérkeztünk, rögtön a többiek keresésére indultunk, de én közben azokat a pillantásokat figyeltem, amelyekkel az én barátnőmet méregették más pasik. Nagyon idegesített, hogy igazam lett és elöntött valami furcsa düh. Tudtam, hogy mi ez. Egy olyan érzés, amit még soha nem volt alkalmam megtapasztalni, mivel az eddigi „barátnőim” csak egy dologra kellettek. De most… kibírhatatlanul féltékeny lettem.

Ahogy a szokásos bokszunkhoz értünk, ott volt már Ash, Cameron, Tom és még Nikki és Kellan is, akiket elég régóta nem láttam már. Mikor Tom meglátta Kris-t, az ő álla is leesett egy pillanatra, majd egy perverz vigyort és kacsintást küldött felém. Megdöbbentett, hogy még legjobb barátom reakciójától is ideges lettem.

- Úgy látszik mégsem hiába voltam a mestered – mondta Ashley elismerően Krisnek.

- Utállak – mosolygott vissza rá édesen Kristen, mire Ash csak elnevette magát. Egész jó estének indult, még annak ellenére is, hogy megijesztettek a bennem feltörő új érzések. Most már szégyelltem magam érte, de régen egy csomó üresfejű libát ugrasztottam össze a pasijával, csak hogy egy éjszakára az enyém legyen. Viszont most nekem volt féltenivalóm. És tudtam, hogy a karma egy ribanc. Ha Kristen megtudná, milyen voltam régen, biztosan eltaszítana magától.

Egyelőre semmi sem adott okot az aggodalomra, legalábbis amíg Kristen mellettem volt… míg Tommal dumáltunk, ő és Ashley kimentek a mosdóba. Odatévedt rájuk a tekintetem, mikor visszafelé belebotlottak egy srácba. Úgy tűnik, hogy ismerhették, ugyanis barátságosan üdvözölték. A pumpa akkor ment fel bennem, mikor az ismeretlen egy puszit nyomott Kristen arcára, és átölelte a derekát.

- Hát ez meg ki? – követte Tom a tekintetem.

- Fogalmam sincs, de ha így folytatja, azt tudom, hogy hamarosan mozgássérült lesz – morogtam.

- Csak nem féltékeny vagy? – vigyorodott el Tom. Csak egy gyilkos tekintetre futotta tőlem, amiből rögtön tudta, hogy igaza van. Újra a bárpultnál álldogáló trióra néztem, és láttam, hogy a srác mosolyogva mesél valamit, Kristen pedig vidáman nevetett. Betelt nálam a pohár, felpattantam és feléjük indultam.

- Már hiányolunk titeket az asztalnál – mosolyogtam Kristenre, és próbáltam nyugodt hangon közölni. Kezemet a csípőjére tettem és közelebb húztam magamhoz a testét. Elégedetten figyeltem, ahogy a srác mosolya halványabb lesz.

- Oh… csak belefutottunk a szemben lakó szomszédunkba. Tyler, ő itt Rob, a barátom – mutatott be Kristen, mire ez a Tyler a kezét nyújtotta felém. Úgy fogtam kezet vele, mintha ez a legnagyobb megtiszteltetés lenne számára. Ashley észre is vette a leereszkedő viselkedésemet és meglepetten bámult rám.

- Két hónapja vagy Londonban és máris meghódítottad az összes pasit – vigyorgott az idegesítő srác Kristenre.

- Ugyan már – válaszolta egy kicsit elpirulva.

- Valójában Párizsban hódított meg – mondtam, végigsimítva Kris arcán, mire ő egy imádnivaló mosolyt küldött felém. A szeme szerelmesen csillogott, és az ilyen földöntúli pillanatokban tényleg úgy éreztem, hogy ő csak és kizárólag az enyém.

- Olyan gusztustalanul édesek vagytok – sóhajtotta Ashley, mire Tyler felnevetett.

- Nagyon szerencsés vagy, az egyszer biztos – mondta nekem.

- Tudom jól – feleltem, és még közelebb húztam magamhoz Kristent.

- Hát… örülök, hogy minden rendben van veled, Kris. Valamikor átjöhetnél dumálni, ha van kedved. – Egyértelműen rányomult Kristenre. Itt áll mellette a másik szembeszomszédja, Ashley, őt mégsem hívja át.

- Az klassz lenne – válaszolta Kristen, szabad kezem pedig ökölbe szorult. Elköszöntek a sráctól és visszamentünk az asztalunkhoz.

- Még sosem említetted nekem ezt a… Tyler-t – mondtam.

- Mert nincs is semmi említésre való benne – felelte Kris. – Párszor összefutottunk, mióta Londonban élek, váltottunk egy-két szót, kiderült, hogy egész jófej és ennyi.

- És tervezed, hogy átmész hozzá? – kíváncsiskodtam idegesebb hangon.

- Nem tudom, talán – vont vállat.

- Szó sem lehet róla! – emeltem fel a hangom, mire ő rám kapta a tekintetét. Szinte már fájt az a pillantás, amivel rám nézett, minden porcikájával azt sugallta, hogy most átléptem egy határt. De végül csak cinikusan felnevetett.

- Ó édes, azt nem te mondod meg…

- Lerí róla, hogy meg akar dugni – morogtam.

- És szerinted hagynám neki? – kiáltott fel felháborodva. – Ha jól emlékszem, csak beszélgettünk, miközben ott volt Ashley is. Nem rángatott az egyik fal mögé, hogy aztán lesmároljon – vágott vissza. Nem volt mit mondanom, ez az elevenembe talált és igaza volt. Van még egyáltalán jogom ilyeneket mondani azok után, amit Camilla tett? Beállt közöttünk a csend, végül Kristen felsóhajtott: - Nem akarok maradni.

Bólintottam, majd követtem kifelé. Mikor beszálltunk a kocsiba, egyikünk se szólt egy szót sem. Csendben tettük meg az utat. Mikor a ház előtt leálltam, ránéztem Kristenre. Láttam rajta, hogy még mindig dühös. Combjára simítottam a kezem, mire apró sóhaj bukott ki belőle és lehunyta a szemét. Tudtam, hogy az érintésem még most is nagy hatással van rá.

- Sajnálom – mondtam halkan. – Egy barom voltam. De az egyetlen mentségem, hogy őrülten szeretlek és nem akarlak elveszíteni.

- Tudod, hogy soha nem tennék semmi olyat – enyhült meg Kristen. – Szeretlek téged, Tyler meg egyáltalán nem érdekel. És senki más sem.

Egy halvány mosolyt erőltettem az arcomra és csókért hajoltam Kristen felé. Elhatároztam, hogy megpróbálok mindent megadni neki, hogy tényleg ne érdekelje senki más a jövőben sem. Ajkaink gyengéden becézgették egymást, belesűrítettem minden szerelmemet ebbe az egy csókba.

Mikor beléptünk a házba, rögtön a szobám felé indultunk. A veszekedés ellenére még mindig nagy teljesítmény volt, hogy nem ugrottam rá Krisre az első adandó alkalommal. – Figyelj, Rob… amit a bárban mondtam… - kezdte, de félbeszakítottam a mondanivalóját.

- Igazad volt – mondtam. – Nem kellett volna beszélnem Camillával és akkor nem történt volna meg az, ami végül történt. És meg is volt hozzá a jogod, hogy a fejemhez vágd, miután úgy begolyóztam…

- Nem, egyáltalán nem volt – tiltakozott. – Csak azt akarom, hogy felejtsünk el mindent ami ma történt, nem akarok veled többet veszekedni. – Odaléptem hozzá, és két kezem közé fogtam az arcát.

- Hivatalosan is el van felejtve – mosolyogtam és a szemébe nézve megsimogattam az arcát. Sikerült belőle is kicsalnom egy mosolyt, majd megszüntettem a köztünk lévő távolságot, hogy ajkaink egy újabb csókban forrjanak össze. Azt akartam, hogy megnyugodjon és tényleg elfelejtse a mai dolgokat, de a csók egyre csak vágyódóbb lett. Nyelveink mohó táncba kezdtek, kezeim pedig Kristen csípőjéről egyre csak lejjebb igyekeztek, míg be nem furakodtak rövid ruhája alá. Belenyögött a csókunkba, miközben ujjai máris az ingem gombjainál tevékenykedtek, míg le nem csúsztatta rólam az anyagot.

Ajkaink játékát egy-két apró harapás fűszerezte, miközben Kristent a fenekénél fogva vontam közelebb magamhoz, így biztosan érezhette, hogy mennyire kívánom máris. Kezeim felcsúsztattam két karján és határozottan a falhoz vezettem őt. Háta mögé nyúltam, és lehúztam a ruha cipzárját, ami a lábainknál landolt könnyedén. Nagyot nyeltem ahogy végignéztem majdnem fedetlen testét, hiszen a ruha alatt csak egy apró bugyi volt. Végigsimítottam minden porcikáján, majd újra ajkaira vetettem magam. Egyre lejjebb haladtam, először nyakát szívogattam finoman, aztán melleit vettem kezelésbe csókjaimmal. Kris felnyögött, körmei a hátamba véstek mintákat, de ezzel még inkább csak megőrjített.

Letérdeltem elé, ajkaim ezúttal lapos hasát borították be csókokkal. Felnéztem rá és elégedetten figyeltem várakozva ziháló arcát. Kaján vigyor kúszott az arcomra. Ujjaimat becsúsztattam a bugyija pántja alá aztán szépen lassan lehúztam kívánatos lábairól. Először csak végigsimítottam combja belső részén az ajkaimmal, alig érintve a bőrét, épp csak annyira, hogy egy kicsit az őrületbe kergessem. Viszont kínlódó arcára tekintve úgy döntöttem, hogy nem kínzom tovább.

Nyelvem ezúttal legérzékenyebb pontját kényeztette, mire Kristen felsikoltott, keze pedig a tarkómra kúszott. Mindent beleadtam, az volt a célom, hogy minél nagyobb legyen az ő élvezete, hogy legalább a ma este miatt is kárpótolhassam. A neki való örömszerzés volt most az első. Elképesztő érzés volt, ahogyan a teste a kezeim alatt remegett, ahogy a gyönyör kapujában az én nevemet sóhajtozta… Nem is értem, hogy ezidáig hogyan elégedhettem meg az egyéjszakás kalandokkal, mikor itt volt ez a csodás lány akitől az utóbbi hetekben több élvezetet kaptam, mint egész életemben együttvéve.

Mikor újra vele szemben álltam, vadul ajkaim után kapott és máris az ágy felé igyekeztünk. Finoman döntöttem őt hátra rajta, én pedig fölé helyezkedtem. Kezei kettőnk közt végigsimítottak a mellkasomon, miközben izmaim megfeszültek az érintésétől. Villámgyorsan eltűntette rólam a nadrágot, de tovább „kínoztam” azzal, hogy újra és újra végigcsókolgattam testének minden egyes centijét.

- Rob, kérlek… - nyögte halkan, én pedig visszamásztam ajkaihoz. Mélyen a szemébe néztem és egy végtelenül gyengéd csókban részesítettem, miközben lassan belé hatoltam. Kris még hangosabban felnyögött, arcát a vállamba temetve. Először ráérősen mozogtam benne, azt akartam, hogy kiélvezze a szeretkezésünk minden egyes pillanatát, végig arra figyeltem, hogy mikor mit kíván. Azonban egyszer csak felnézett a szemeimbe, tekintete gyengéden fúródott az enyémbe. Egyik kezét az arcomra simította, megcsókolt, majd a hátamra fordított, hogy ő legyen felül.

- Azt akarom, hogy te is élvezd – suttogta a fülembe, majd vadítóan ringatni kezdte a csípőjét.

- Hidd el, én kimondhatatlanul élvezem – mondtam halkan, de a vége nyögésbe fulladt, ahogy érzékien sodort minket a beteljesülés felé. Azt akartam, hogy ő érjen fel előbb a csúcsra, de lehetetlenül áhítoztam már őérte, és amint elértem a pontot, ahonnan nincs visszafordulás, elöntött a teljes mámor. Pár mozdulat után Kristent is elérte a gyönyör és fáradtan omlott mellkasomra. Apró csókokat váltottunk, szüntelenül simogatva a másikat. Így maradtunk még jópár óráig…

(Kristen)

Reggel a mobilom szüntelen és idegesítő csipogására ébredtem fel, viszont úgy tűnt, Rob egy atomtámadás esetén sem tudna most felébredni, úgyhogy gyorsan felkaptam a készüléket és kisiettem a szobájából.

- Halló? – szóltam bele a telefonba, nem is gondolva arra, hogy bár ne vettem volna fel…

- Szervusz cicám – köszönt a mézes-mázos hang, amit nem bántam volna, ha soha többet nem hallok. Hallottam rajta, hogy vigyorog.

- Mi a francot akarsz? – morogtam.

- Ugyan már, ennél kedvesebb is lehetnél. Hiszen jó híreim vannak. Tegnap este végre megérkeztem Londonba.

- Mi a fenét csinálsz te Londonban? – érdeklődtem, megrettenve a hírtől, hogy itt van. Ha valakit, hát őt biztosan soha többet nem akartam látni.

- A haverokkal körbeutazzuk Európát. De ne aggódj, még egy ideig itt maradunk.

- Gondolom nem azért hívtál, hogy látnivalókat ajánlgassak – mondtam idegesen.

- Én inkább téged akarnálak látni – felelte. – Ne legyél durci, Stew. Lépj túl a régi dolgokon, találkozzunk újra, összemelegedhetnénk egy kicsit.

- Ha melegségre lenne szükségem, előbb tenném be a fejem a sütőbe, mint hogy újra lássalak – szűrtem a fogaim közt, de ő csak felnevetett.

- Mindig is bírtam a humorérzéked, drágaságom. Hidd el, ha látni akarlak, akkor foglak is.

- Menj a francba – emeltem fel a hangom és mérgesen kinyomtam a telefont. Mi az, hogy lépjek túl a régi dolgokon? Hogy merészel felhívni, hogy találkozzunk? Miért nem hagyhatták ki Londont, miért van ilyen balszerencsém…? Kérdésekkel tele, feszülten bújtam vissza szerelmem karjaiba, azt várva, hogy a közelségétől megnyugszom majd. De most az egyszer… képtelen voltam rá.