32. fejezet

Némi nehézségek árán, de megszületett a mai rész is :D Remélem tetszeni fog és leírjátok a véleményeteket :)
Abellana

(Rob)

Hetek óta nem ébredtem olyan boldogan, mint ma reggel. A tegnap éjszaka egyszerűen hihetetlen volt, életem értelme pedig itt feküdt az ágyamban, mi más kéne még? Rápillantottam békés arcára és elmosolyodtam. Közelebb csúsztam hozzá és nem tudtam megállni, hogy bele ne csókoljak tökéletesen ívelt nyakába. Végigpuszilgattam bársonyos bőrét, míg el nem értem az ajkaihoz. Ekkor már ébren volt, és szenvedélyesen viszonozta a csókom.

- Jó reggelt – suttogtam a fülébe, miután eltávolodtunk egymástól egy kicsit.

- Jobb nem is lehetne – felelte mosolyogva. Láthatóan legalább olyan boldog volt, mint én. – Bárcsak véget se érne.

- Hát, igazából maradhatnánk, amúgy is zuhog az eső. Kihagynánk ezt a napot. Hidd el, lennének rá módszereim, hogy az ágyban tartsalak – mondtam a szemébe nézve, majd kajánul megnyaltam a szám, mintha csak véletlenül tenném. Kristen légzése felgyorsult, ahogy elképzelte, hogy mit is művelnék vele pontosan.

- Nem lehet – rázta meg a fejét végül. – Be kell mennünk az óráinkra, ráadásul Tom is biztosan itt van már…

- Nem érdekel – vontam vállat. – Jelenleg semmi sem érdekel.

Mielőtt válaszolhatott volna, ajkaim megint az övéit kutatták, nyelvem kívánkozva hatolt be a szájába, mire ujjai máris a hajamat markolták. Akárhogyan is tiltakozott, akkor is szerettem volna neki örömet okozni, csakhogy elég nehezen váltam el ajkaitól. Mikor mégis sikerült, óvatosan a hajába markolva hátravetettem a fejét és forró csókjaim végigfutottak a torkán, majd a kulcscsontján, hogy végül a melleinél kössenek ki. Órákig tudtam volna kóstolgatni a kívánatos halmokat és közben hallgatni Kristen vágyakozó sóhajait. Amelyek ráadásul olyan hatással voltak rám, hogy tovább kellett haladnom, mielőtt én még előbb mennék el, mint ő. Élvezettel csókolgattam végig a hasát is, mikor rájött, hogy mi következik.

- Rob, ne, különben tényleg egész nap… - nem tudta befejezni az ellenkezését, ugyanis már késő volt. A mondat vége nyögésbe fulladt, ahogy nyelvem célt talált a lábai közt. Beleremegett a jelenlegi tevékenységembe és elfojtott sikolyok kíséretében markolta meg két kezével a takarót. Perverz élvezetemet leltem szinte már kétségbeesett nyögéseiben, csak aztán Tom nehogy tényleg ránk törje az ajtót. Érdekes látvánnyal találná szembe magát.

A bennem lévő kisördög arra késztetett, hogy néha kicsit leálljak és szerelmem kínlódó arcát figyeljem. Elképesztő érzés volt, hogy mindezt én váltom ki belőle. Ha más lány lenne, nem érdekelne. Na de neki mindent meg akartam adni. És ennek eredményeképpen hamarosan vergődve érte utol a gyönyör, miközben mindennél mélyebben fúródott belé utoljára a nyelvem. Újból végigcsókoltam a testét – ezúttal a hasától a nyakáig – ő pedig hangosan zihált az élvezettől.

- Ne mondd, hogy nem éri meg ezért elkésni – mosolyogtam rá, mire ő fáradtan felnevetett.

- De, nagyon is – helyeselt bólogatva. Egy utolsó, gyengéd csókot váltottunk, majd újra megszólaltam.

- Most már akár mehetünk is – jelentettem ki, annak ellenére, hogy mindennél jobban vágyakoztam most Kristenre, de ha tovább maradunk, tényleg fenn áll a lehetősége, hogy elkésünk. Viszont ő is tudta, hogy mennyire kívánom…

- Szó sem lehet róla – felelte, majd mosolyogva a hátamra döntött és végigsimított nagyon is egyértelmű vágyamon. Nem tudtam visszafogni egy morgást, úgy éreztem már ennyitől is azonnal végem. Fülig érő mosoly kúszott gyönyörű arcára, ahogy rájött, hogy most a saját fegyveremmel vághat vissza. Lassan, kínzóan kezdte el kezét mozgatni, miközben a nyakamat harapdálta. Belemarkoltam a fenekébe, mire egy nagyobb harapást kaptam és felszisszentem – de nem a fájdalomtól. Azt hittem ennél őrjítőbb már nem is lehetne a helyzet, de nyilvánvalóan tévedtem. Ajkai egyre lejjebb igyekeztek, én pedig felnyögtem, ahogy rájöttem mire készül. Mikor azok a szenvedélyes, forró ajkak körbezárták feszülő vágyamat, úgy éreztem ez már nem is földi mámor. Soha életemben nem éltem még át ilyet, mintha kínzott volna a gyönyör. Próbáltam magam nem túl hamar megadni, de nem bírtam tovább. Szinte pár mozdulat után elélveztem. Kris elégedetten hajtotta fejét a mellkasomra.

- Na most van az, hogy mehetünk – szólalt meg, mire felnevettem. Egy újabb heves csók után nehezen ugyan, de kikászálódtunk az ágyból és felöltöztünk, miközben pillantásainkkal egyfolytában egymást pásztáztuk. Semmi kétség: ez volt életem egyik legjobb reggele.

Mikor kiléptünk a szobámból, Tom már a kanapén ült kómás fejjel, kávét kortyolgatva. – Áh, látom újra együtt a tökéletes páros. Akkor be is ruházok egy füldugóra – morogta durcásan.

- Azt jól teszed – vigyorogtam rá gonoszan.

- Na jó – szólt közbe Kristen – ha befejeztétek végre, nekem mennem kell. Még beszélni akarok Ashley-vel.

- Elmenjek veled? – kérdeztem reménykedve, hogy a válasz igen. Most, hogy visszakaptam, nem akarom elengedni egy percre sem.

- Ne, hagyd csak – legyintett. – Később találkozunk.

Ezzel Kristen odalépett hozzám és egy aprócska csókot nyomott a számra, elköszönt Tomtól is, majd távozott.

- Szóval ti ketten újra együtt, mi? Akkor vége a depidnek? – kérdezte Tom.

- Ha-ha. Nem depiztem eddig sem – feleltem grimaszolva. – Csak féltékeny vagy, mert már több mint egy hete nem szedtél fel egy csajt sem.

- Fogd be! Dolgozom az ügyön – jelentette ki legjobb barátom, mire gúnyosan elmosolyodtam. Vannak dolgok, amelyek soha nem változnak…

(Kristen)

Szinte felhőkön úsztam, az sem érdekelt, hogy a szobánk felé tartva megint eláztam egy kicsit. Amúgy is át kell majd öltöznöm és lezuhanyoznom, mielőtt órára megyek. Mikor beléptem az ajtón, Ash meglepődve rám pillantott.

- Hát te meg hol voltál? – kérdezte rögtön, kicsit hisztérikus hangon. – Nem is voltál itt az éjjel?

- Nem bizony – ráztam meg a fejem hatalmas mosollyal az arcomon. Ash döbbenten méregetett egy darabig, majd szó szerint leesett az álla.

- Várjunk csak, te Robbal voltál? – kíváncsiskodott. Egyszerűen csak bólintottam, mire ő sikongatva a nyakamba borult. – Tudtam, annyira nagyon tudtam! Egyértelmű, hogy nektek egymás mellett a helyetek.

- Hát igen – sóhajtottam fel boldogan. – El sem hiszem, hogy végre minden kezd jól alakulni.

- Este megünnepeljük – ragyogott fel Ashley arca. – Ideje újra összehozni a bandát!

Örömmel egyeztem bele. Úgy éreztem, mintha már hónapok óta nem lett volna ilyen, hogy összegyűlünk iszogatni és ugratni egymást. Pedig nem is volt olyan régen. És most nem is lehettem volna boldogabb, hiszen minden visszaállt a régi kerékvágásba.

Villámgyorsan lezuhanyoztam és magamra kaptam valami ruhát, aztán órára mentem. Most, hogy nem kellett mindenféle dolog miatt aggódnom, mintha jobban figyeltem volna. Persze néha az agyam szórakozott velem egy kicsit és visszaidézte az éjszaka képeit, amitől csak még jobban hiányoltam Robot. Olyan voltam, mint valami hülye kis csitri. Azonban nem csak én örültem a történteknek. Kifelé jövet Lizzy támadott le.

- Most találkoztam Ashley-vel – közölte hatalmas mosollyal. – Elmesélte, hogy kibékültetek Robbal. Annyira örülök neki, hogy végre kirángatod az eddigi állapotából.

- Hogy érted, hogy az eddigi állapotából? – kérdeztem szemöldökráncolva.

- Hát… - Lizzy elhúzta a száját, mintha nehezen jönnének rá szavak, de végül folytatta – társaságban nem mutatta, de eléggé maga alatt volt. Mármint… ő annyira imád téged, és bántotta az is, amikor Tylerrel látott. Nagyon boldogtalan volt.

Meghasadt a szívem ennek hallatán, és az arckifejezésem is tükrözhette ezt, mert Liz gyorsan hozzátette: - De ez persze nem a te hibád! Ő szakított veled, úgyhogy csakis magára vethet.

Nem akartam ezen gondolkodni, ezért inkább másfelé tereltem a szót. – Inkább mesélj arról, hogy veled mi a helyzet – kértem. – Van valaki a láthatáron?

Lizzy elmosolyodott és az ajkába harapott. Az arca hirtelen teljesen kivirult. – Igazság szerint randizom egy sráccal. Vagyis nem is randizunk, ez bonyolult.

Gyanakvó pillantást vetettem rá. – Ezt nem igazán értem – mondtam.

- Hidd el, én sem – nevetett fel. – De boldog vagyok, és végül is ez a lényeg, nem?

- Dehogynem – mosolyogtam rá. – Már csak Ashley meg Cameron szerencsétlenkedésének kéne véget vetni.

- Talán jót tesz majd nekik ez a kis különlét – vont vállat Lizzy, én pedig egyetértően bólintottam. Tovább fecsegtünk mindenféléről miközben sétáltunk, amíg meg nem láttam az én kis világom közepét felénk közeledni. Liz elmosolyodott. – Hagylak benneteket, amúgy is el kell mennem pár jegyzetért – kacsintott rám, majd elindult a szobája felé. Én boldogan vetettem magam Rob nyakába és heves csókkal köszöntöttem őt.

- Hát ezt meg minek köszönhetem? – érdeklődött nevetve, mikor elváltunk.

- Csak… szeretlek – vontam vállat. Tekintete egy kicsit megkomolyodott, megsimogatta az arcom és egy újabb, ezúttal mindennél gyengédebb csókot nyomott ajkaimra.

- Én is szeretlek – felelte. Ebben a pillanatban nem is lehettem volna boldogabb, és tudtam, hogy tanultunk a hibáinkból, és nem fogunk még egyszer ekkora fájdalmat okozni a másiknak.

A nap hátralévő részében szinte a föld fölött lebegtem, és már az estét is vártam. Ashley-vel együtt jöttünk ki este, és elmondta, hogy elmennek Nikkivel valami kajáért na meg persze alkoholért, és majd a szobánkban találkozunk, addigra talán megérkeznek a többiek is. Rábólintottam a tervre, aztán egyenesen az én kis szobámba mentem. Egy kicsit rendbe szedtem a fejem és próbáltam elhitetni a helyiségről, hogy nem egy tornádó sújtotta, ugyanis szokásom volt szanaszét dobálni mindent. Miután elviselhetőnek nyilvánítottam a szobát, kiléptem az ajtón, de olyan látvánnyal szembesültem, amire határozottan nem voltam felkészülve. Rajtakapott barátaim szétrebbentek az érkezésemre, mivel éppen a csókjukat szakítottam félbe. Az állam hangosan koppant a padlón, mikor megláttam az arcukat.