40. fejezet

 Szervusztok drágáim! :D
Jó hírrel szolgálhatok: elkészült a fejezet, hosszabb is lett és végre úgy ahogy meg is vagyok vele elégedve. Szóval remélem most már nem keserítetek el ilyen érdektelenséggel mint a legutóbbi fejezetnél, mert hétről hétre sokat dolgozok azon, hogy időre elkészüljön, pedig képzelhetitek mennyi időm van az érettségire készülés mellett. Na mindegy, nem untatlak titeket ilyenekkel, a lényeg, hogy nagyon szeretem a véleményeiteket olvasni, szóval lepjetek meg :D Jó olvasást! Ja és ne feledjétek: már csak 5 rész van hátra!
Abellana

(Kristen)

Azt hiszem még egy hétfő reggelen sem ébredtem ilyen boldogan. Szinte kipattantam az ágyból, majd hipermódra kapcsolva lezuhanyoztam és felöltöztem. Ezután ébredtem csak rá a tényre, hogy még eléggé korán van, ezért valószínűleg alig vannak ébren. Lehuppantam az ágyamra amit előtte gondosan rendbe szedtem, és azon gondolkodtam, hogy most mit csináljak. Végül úgy döntöttem, hogy ellátogatok a kedvenc közeli kávézómba.

Az ég kicsit beborult, de egyelőre nem esett. Kellemesen sétálgattam az éledező utcákon, imádtam újra itt lenni. Az első vásárlók közt voltam a kávézóban, és miután megvettem a koffeinadagomat meg valami péksütit, komotósan visszasétáltam. Már többen voltak kint, mint amikor eljöttem. Olyannyira, hogy megláttam egy ismerős arcot is velem szembe jönni…

Kicsit kétségbe estem… akkor most köszönjek neki vagy ne? Egyáltalán hajlandó észrevenni? Igen, határozottan észrevett. Közelebb érve hozzám lelassított és rám mosolygott. Tehát barátságos, ez jó.

- Szervusz, Kristen – köszönt kedvesen és félszegen megálltunk egymással szemben.

- Szia, Tyler – köszöntem vissza halkan, egy szerény mosollyal.

- Ashley mesélte, hogy mi történt. Aggódtam ám érted! Ugye most már minden rendben, jobban vagy?

- Igen, köszönöm – bólintottam hálálkodva. Picit meglepett a kedvessége. – Veled mi a helyzet mióta nem… szóval mióta nem beszéltünk?

- Csak a szokásos, megvagyok – vont vállat. – Viszont annak nagyon örülök, hogy neked nem esett komolyabb bajod.

- Azt hittem már nem érdekel, hogy mi van velem – feleltem. Nem szemrehányóan, csak érdeklődve. Érdekelt, hogy most miért olyan kedves.

- Jaj, Kris – forgatta a szemeit. – Persze, hogy érdekel mi van veled. Talán már nem vagyunk úgy, mint régen, de attól még az érzéseim nem változtak.

Elvörösödve lehajtottam a fejem. Még élt bennem az emlék, hogy Tyler randira hívott én pedig hazudtam neki azért, hogy Robbal lehessek. Erre ő most mégis arra célozgat, hogy még mindig többet érez a barátságnál, én viszont nem tudtam neki ugyanezt mondani. Könnyű lenne, hiszen Tyler jóképű, vicces, okos és még kedves is. Csakhogy én halálosan szerelmes vagyok valaki másba.

- Tyler, én… - Felsóhajtottam. Nem tudtam, hogyan fejezhetném be a mondatot.

- Nyugi, Kris – nevetett fel Tyler. – Csak azt akartam mondani, hogy tényleg nagyon örülök, hogy jól vagy. Azért egy ölelés még belefér?

Mosolyogva bólintottam, mire ő közelebb lépett hozzám és körém fonta a karjait. Szigorúan barátian. Hosszabb ölelés volt egy átlagosnál, de nem bántam. Miután elköszöntünk, vidáman szökdécseltem vissza a szobámba, hogy összeszedjem a cuccaimat mielőtt órára megyek. A terem felé tartva azonban belefutottam még valakibe. Ahogy megpillantottam mosolygós arcát, nekem is ezer wattos vigyor kúszott a fejemre és boldogan ugrottam a nyakába.

- Nagyon elemedben vagy ma cicám – nevetett. Mikor végre hajlandó voltam lefejteni szorító karjaimat a nyakáról, két keze közé vette az arcomat és egy vérpezsdítő csókkal köszöntött rendesen. Majd elfolytam szorosan tartó karjai közt, ahogy nyelve lassan bekúszott a számba és lassú, érzéki táncba keveredett az enyémmel. Percekig nem gondoltam semmi másra, csak átadtam magam a csodás érzésnek. – Megőrülök érted – suttogta rekedten a fülembe miután elváltunk, a szívem pedig rögtön vágtázni kezdett.

- Ez kölcsönös – feleltem mosolyogva. – Majd este folytatjuk.

- Azt remélem is – mondta a kedvenc féloldalas mosolyom társaságában, majd egy utolsó csók után mindketten órára mentünk. Nem vártam már semmi mást, csak az estét, hogy végre újra Robbal lehessek.

Mikor végre mindketten szabaddá váltunk a nap végén, letelepedtünk nálunk a kanapéra, rendeltünk valami kaját és épp arról dumáltunk, hogy csak egy nyugis hétfő estét szeretnénk. Mintha csak ezt meghallotta volna, hirtelen berobbant az ajtón Ash.

- Készüljetek! – kiáltott fel fülig érő vigyorral. – Negyed órátok van.

- Pontosan mire is? – kérdezte Rob. Ashley úgy nézett rá, mintha valami eltűrhetetlen káromkodást vágott volna a fejéhez.

- Mi az, hogy mire is? Elmegyünk a bárba, jön az egész banda. És nincsenek kifogások! Megünnepeljük, hogy újra itt vagytok és Kristen a lehető legjobban van.

- Ez nagyon édes, Ash, de igazán…

- Fogd be! – szakította félbe Ashley a tiltakozásom szánalmas próbálkozását. – Jöttök és kész, mert csak egyszer élünk és használjuk ki!

Robra néztem, aki egy fájdalmas fintor kíséretében rábólintott a dologra. Ash nekiállt tapsikolni, aztán berángatott ruhát válogatni és megparancsolta Robnak, hogy várjon ott, ahol van. Drága barátnőm hozzám vágott egy miniszoknyát és egy szexi felsőt. Hiába magyaráztam neki, hogy lassan tél van, csak legyintett, arra hivatkozva, hogy úgyis kocsival megyünk. Ja, csak hibernálódok mire kisétálunk…

Mikor kiléptünk a szobából, Rob végigjáratta rajtam a tekintetét és szó szerint szájtátva bámult. Mikor észbe kapott, megköszörülte a torkát és a szemembe nézett. Ash erősen próbálta nem elnevetni magát. Rob a derekamnál fogva magához húzott és a fülembe suttogott, hogy csak én halljam.

- Nagyon megnehezíted a dolgom – morogta vágytól fűtött hangon, mire gonoszan felkacagtam és egy csókot nyomtam puha ajkaira. Kimentünk, hogy találkozzunk a többiekkel, akik éppen hevesen magyaráztak egymásnak valamit. Közelebb érve az is kiderült, hogy mit.

- Ugyan nyuszi, majd én, te szórakozz csak… - gügyögött Tom Liznek, miközben szorosan magához ölelte.

- Szó sem lehet róla, nekem tökéletesen jó így is, maci! – felelte Lizzy, majd elkezdték egymást csókolgatni. Fúj. És még én hittem, hogy nyálas típus vagyok. Majdnem visszajött az ebédem attól, hogy Lizzy komolyan egy kicseszett medvének becézgette Tomot.

- Eldöntitek még ma? – morogta közbe Kellan.

- Mi a fenéről beszélnek? – kérdezte Rob fintorogva.

- Arról, hogy ki vezessen – felelte Nikki a szemét forgatva. Nem értem miért nem felel meg egy átkozott taxi. Megelégeltem nyuszi és maci heves csókcsatáját, és inkább félbeszakítottam őket.

- Tudjátok mit? Majd én vezetek – jelentettem ki. Tom kompromisszumként felajánlotta, hogy ő vezet visszafelé, mivel úgy sem akarja leinni magát. Négyünk közül csak neki és Robnak volt itt a kocsija, de mivel ő elfelejtett tankolni, Rob türelmetlenül kiabált rá Tomra, hogy akkor az övével megyünk, csak induljunk már. A többiek Kellan kocsijával mentek.

Miután végre elrendeztük ezeket az életfontosságú dolgokat, mi indultunk el elsőként, Nikkiék pedig utánunk jöttek a másik autóval. A vége az lett, hogy Rob vezetett, ha már Tom lesz az, aki „feláldozza” magát és hazaszállít minket ma este. Mikor megérkeztünk, fellélegeztem, mivel ez a negyed óra is sok volt összezárva a hátul ülő szerelmes párocskával. Ahogy láttam, Rob is megkönnyebbült.

Voltunk már ebben a bárban néhányszor, már-már az új törzshelyünk lett. Hasonlított a kedvenc londoni szórakozóhelyünkhöz, csak ez kisebb volt és folyton részeg egyetemisták tivornyáztak bent. Kellan, Nikki és Ashley előbb bementek, mivel nekünk még szét kellett választani és berángatni Tomot és Lizzy-t. Ma nagyon elemükben voltak, talán jobb lett volna őket a suliban hagyni kettesben. Mire bementünk, a többiek már elfoglalták az egyik bokszot a sarokban.

- Mi tartott ennyi ideig? – méltatlankodott Nikki.

- Nem olyan könnyű ám becipelni őket, ha állandóan össze vannak cuppanva – bökött a fejével Rob a kedvenc párosunk felé. Szerencsére megpróbálták visszafogni magukat, mi pedig habozás nélkül megrendeltük az első italainkat.

Épp Ashley-vel beszélgettem, mikor megéreztem, hogy Rob először a combomat simogatja, majd lassan felkúszik a keze a szoknyám alá. Hitetlenkedve rápillantottam, mire ő csak ártatlanul vállat vont. Annyira édes volt, egyszerűen nem bírtam ki, hogy ne rohanjam le egy csókkal máris. Még hallottam, ahogy Ash felkuncog, de utána minden figyelmem Robra összpontosult.

Ahogy üvöltött a zene és egyre többet ittam – mondhatni becsiccsentettem – a hangulatom az egekbe szökött. Ash elrángatott táncolni, én pedig nem figyeltem semmire, a testem ösztönösen tekergett a zenére. Néha megálltunk egy-egy pillanatra inni, de ezen kívül jóformán a világomat sem tudtam, ki tudja milyennek tűnhetett kívülről a ribis vonaglásom. Csak akkor érzékeltem a külvilágot, mikor valakinek hozzásimult a mellkasa a hátamhoz. Boldogan dörgölőztem még jobban hozzá, mire egyik keze csípőmről a hasamra kúszott. Szembefordultam vele és azonnal heves csókot követeltem.

- Honnan tudtad, hogy én vagyok? – hajolt a fülemhez Rob. – Ahogy észrevettem, legszívesebben az összes barom leteperne itt helyben…

- Csak a te érintésedre reagálok így – feleltem kacér mosollyal, mire ő a fenekembe markolt és még közelebb húzott magához. Ajkai újra birtokba vették az enyémeket, így pedig már minden kerek volt számomra. Kezei még mindig a fenekemen voltak, az én ujjaim pedig befurakodtak a pólója alá és a mellkasát cirógatták. Csak annyit érzékeltem, hogy morog egyet aztán megragadja a kezem és kifelé húz a bárból… de nem bántam.

A kocsihoz érve először azt hittem, hogy most komolyan haza akar száguldani ittasan, de nem ez volt a terve. Kinyitotta a kocsiajtót, majd jelentőségteljesen rám nézett. Felkacagtam, ahogy összeállt a fejemben, hogy mit akar, és engedelmesen bemásztam a hátsó ülésre. Még el sem helyezkedtem rendesen mikor Rob már becsapta az ajtót és az ölébe rántott. Nyelve rögtön az enyémet kutatta, miközben forró csókot váltottunk. Elkezdtem mozgatni a csípőmet, és éreztem, hogy ő már nagyon is készen áll. Ő is ugyanezt tapasztalta, mikor keze ellentmondást nem tűrően a bugyimba kúszott. Hangosan felsóhajtott ahogy ujjai izgatni kezdtek, én pedig belenyögtem a nyaka csókolgatásába. Én sem tétlenkedtem közben, kezeimet a nadrágjához vezettem, bár a kigombolás elég bonyolult műveletnek bizonyult, mivel csípőm akaratlanul is az ujjai által diktált ritmusra ringatózott. Ahogy megragadtam már igencsak tettre kész vágyát és elkezdtem mozgatni a kezem, ő pár mozdulat után lefogta azt.

- Akarlak! Most! – mondta elfúlva, a szemembe nézve. Tetszett, hogy ezt váltom ki belőle, úgyhogy még kínozni akartam egy kicsit. Szadistán elmosolyodtam és megráztam a fejem. Leszálltam az öléből és amennyire tudtam, elé térdeltem. Csábosan mosolyogva megnyaltam az ajkaim, miközben egyenesen a szemébe néztem. – Óh, Kristen… - nyögött fel szenvedő arccal mikor rájött, hogy mi következik, majd megmarkolta az ülést maga mögött. Nem tétováztam, ajkaim rögtön rátaláltak férfiasságára. Imádtam mély nyögéseit hallgatni közben, az egóm szinte a kétszeresére nőtt. A kezemet és nyelvemet egyaránt bevetettem az ő élvezete érdekében. Úgy tűnik elértem a célomat, Rob ugyanis alig bírta visszafogni magát. Már csak arra eszméltem, hogy újra felhúz az ölébe, és mivel már én is türelmetlen voltam, habozás nélkül magamba vezettem.

Nem húztam tovább az agyát, hiszen mindketten ugyanarra vágytunk. Gyors mozdulatokkal igyekeztem magunkat gyönyörhöz juttatni, majd Rob is besegített, mikor a fenekemnél fogva mozgatott magán. Néha csókokkal próbáltuk elfojtani élvezetünk hangjait, de legtöbbször nem bírtunk magunkkal és már az sem érdekelt, hogy valaki meghallhatja odakint. Rob egyik kezét bevezette a felsőm alá, majd elérve a melleimet, finoman masszírozni kezdte őket. Ezzel még közelebb repített a csúcshoz és egyre nehezebben kontrolláltam magam, miközben vadul téptük egymás ajkát. Nem túlzok ha azt mondom, hogy ez volt az eddigi leggyorsabb és talán legvadabb szeretkezésünk. A ránk lesújtó gyönyör után levegőért kapkodva próbáltunk lenyugodni egymás karjaiban.

Miután nagyjából visszarendeztük magunkat, pár perc múlva visszamentünk a bárba. A többiek felhőtlenül szórakoztak a táncparketten, kivéve Lizzy-t és Tomot, akik inkább egymás társaságát élvezték a bokszban. Viszont arra felkapták a fejüket, mikor beültünk mi is.

- És még mi nem bírunk magunkkal, mi? – csóválta a fejét Tom vigyorogva. De ezúttal nem érdekelt. Összemosolyogtunk Robbal, majd magához húzva homlokon csókolt.

(Rob)

Másnap délután még mindig a tegnap éjszakát próbáltuk kiheverni, Tommal el is lógtunk pár órát. Viszont nem bántam meg, hogy a tervezett nyugis hétfő este helyett inkább szétcsaptuk magunkat, Kris tett róla, hogy jól érezzem magam. És már alig vártam, hogy ma este viszontlássam.

Mivel nagyjából egész nap az ágyban fetrengve próbáltam kiheverni az éjszakát, délután kimerészkedtem a szobámból. Ott találtam Tomot a kanapén ücsörögve sört inni.

- Most viccelsz? Alkohol… ezek után?

- Ó, én józan maradtam, nem emlékszel? – vigyorgott rám. – Persze nem csodálom, ha kiesett egy-két dolog. Ja és mellesleg kilométerekről kiszagolom, ha két ember szexelni volt, úgyhogy lebuktatok.

- Nekem elhiheted, hogy megérte a lebukást – feleltem szintén fülig érő vigyorral, mire Tom elröhögte magát. A következő pillanatban valami neszezést hallottunk az ajtó felől, de mielőtt felállhattunk volna, hogy kinyissuk, valaki becsúsztatott egy papírlapot az ajtó alatt. Tommal furcsálkodva egymásra néztünk.

Odamentem az ajtóhoz, de már senki nem volt előtte. Lehajoltam a papírdarabért, miközben Tom is odajött, hogy megvizsgálja mi áll rajta. Mindössze pár szót írt rá valaki kézzel – jellegtelen, nyomtatott nagybetűkkel. Mindkettőnknek elkerekedett a szeme. Egyértelmű, hogy nekem szólt az üzenet. Ledöbbenve bámultam azt a pár szót:

„A helyedben aggódnék, hogy a barátnőd megcsal.”