19. fejezet - részlet

Ismeretlen számot jelzett, először arra gondoltam, hogy nem veszem fel. De mégis… megtettem.

- Óh édesem, ha tudnád, mennyire hiányollak… - szólt bele a bájologva az a borzasztó, behízelgő hang. Meg sem várta, hogy beleszóljak a telefonba.

- Mi a faszt akarsz? – kérdeztem botladozó nyelvvel. Hiába, az alkoholtól nem csak káromkodok, de a nyelvem is összecsomózódik. Ő felnevetett.

- Na de Stew… - szólított a régi becenevem, amitől rögtön kirázott a hideg. – Egy hölgynek nem illik káromkodnia, pláne ha ilyen észveszejtően fest a szűk nacijában és a kivágott felsőjében.

Ijedten néztem körül. Tényleg egy csőnadrág volt rajtam – az egyik kedvenc farmerem – és egy fekete mélyen dekoltált, ujjatlan felső. – Hol vagy? – kérdeztem kicsit tisztább fejjel. Pedig tudtam a választ.

- Nézd meg egy kicsit jobban – nevetett. Kétségbeesetten tekintettem körbe, de rengeteg ember volt ma a bárban, a fejem pedig zsongott a sok koktél miatt. Aztán hátranéztem… a mögöttünk lévő bokszban ott volt egyedül egy telefonáló férfi. Megdöbbenve bámultam, a torkom elszorult, egy pillanatra mintha nem kaptam volna levegőt… Ő volt az.