9. fejezet - részlet

Úgy látszik hatással volt rám a kommentek hiánya, bevallom, hogy egy hétig egy szót sem írtam. Viszont tegnap összehoztam egy-két oldalt, úgyhogy most felteszem az elejét. Még nem tudom mikor kerül fel a teljes fejezet.
Abellana

(Kristen)

Reggel már kitisztult fejjel botladoztam le a konyhába, ahol Cameron kortyolgatta kómásan a kávéját. Ahogy eszembe jutott a tegnap este, hirtelen dühbe gurultam.

- Csak nem felkelt Casanova…? – morogtam, miközben töltöttem magamnak a kávéból. A bátyám is morgós hangulatában volt, habár ő a másnaposság miatt.

- Neked is jó reggelt… - dörmögte.

- Hát ez hihetetlen – kiáltottam fel. Valamitől felment bennem a pumpa és idegesíteni kezdett Cam tegnapi viselkedése. Lefeküdt az egyik legjobb barátnőmmel – ami mégis csak törékeny barátság, hisz nem olyan régóta ismerjük egymást – anélkül, hogy gondolt volna a következményekre. Mi lenne, ha elkezdenének érezni egymás iránt valamit, aztán a bátyámnak vissza kéne mennie Amerikába? Talán Ashley rám is megharagudna, és elveszíteném a kevéske londoni barátaim egyikét.

- Miről beszélsz? – értetlenkedett Cam.

- Arról, hogy idejössz és csak úgy megfekteted az egyik barátnőmet! Hogy a francba lehetsz ilyen önző?

- Most meg mi bajod van? Tegnap még semmi bajod nem volt vele!

- Dehogynem volt, csak te egy tuskó vagy és nem vetted észre! – ellenkeztem.

- Minek jössz a szentbeszéddel? Nagy lány vagy már, üdv az életben ahol nem minden úgy történik, ahogy te akarod. Különben is ne rajtam vezesd le a feszültségedet!

- Kurvára tudom, hogy a dolgok sosem úgy alakulnak, ahogy szeretném! – kiabáltam. – Szerinted akkor most itt lennék ebben a rohadt szürkeségben a barátaim nélkül?

- Most komolyan amiatt vagy így kiakadva ami tegnap Ashley-vel történt? – Úgy néztem a bátyámra mint egy idiótára, mintha nem lenne tök egyértelmű amit mondok… - Talán neked is dugnod kéne egyet és akkor nem ordibálnál a képembe! – kiabált rám Cameron, én meg döbbenten hápogva álltam a konyha közepén, míg ő kisétált. Nem szoktam vele veszekedni, vagy legalábbis nem így. Azt meg pláne nem vágta még a fejemhez, hogy „dugnom kéne egyet”, ahogy ő fogalmazott.

- Hát belé meg mi ütött? – kérdezte anya értetlenül, mikor belépett a konyhába.

- A fiad egy idióta – morogtam, majd további szó nélkül távoztam.